Beszélgetés Petrényi Botonddal

 "Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni."                                                                                                                                                                           Wass Albert

                                                                 

1. Milyen kisgyerek voltál, milyen férfiképek voltak az életedben?                                                                                           

Kölyökként nagyon jó gyerek voltam, ettem, aludtam (azóta annyi változott, hogy edzek is:), de valójában egy mintagyerek voltam egészen általános iskoláig. Nagyjából erre tehető az is, amikor megfogalmazódott benne az erő gondolata, hogy mennyire jó dolog másokat megvédeni azáltal, hogy én erős vagyok. Akkoriban vízilabdáztam, viszont felnéztem a küzdősportolókra már ebben az időszakban is. Ez egyébként soha nem nem ment a tanulás rovására, bár szerencsére jól forgott az agyam. (azóta szétverték:)). Az, hogy nem kallódtam el, azért is lehetett, mert nagyon jó társaságokban voltam, ezért nagyon hálás is vagyok. Egyik főbb férfikép az édesapám volt, külsőben is, jellemben is. De talán gyerekként mindenki tökéletesnek látja az apját, azóta tudom, hogy neki is rengeteg hibája van, de azzal is tisztában vagyok, hogy a mindent megtett, hogy nekem a lehető legjobb gyerekkorom legyen, a tudása legjavát adta és ez minden bizonnyal sikerült is, mert csodálatos gyerekkorom volt, senkivel nem cserélnék. 

2. Hogyan emlékszel a tinikori énedre, mit szólna a mostani életedhez? 

Ez egy nagyon jó kérdés, mert nemrégiben gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy azt mondaná: ez vagány. Megállok a saját lábamon, nem mondom, hogy teljesen egyedül, hiszen ott van nekem a csalás, a barátok, de a hétköznapjaimban teljesen egyedül. Büszke lenne rám, és én is az vagyok saját magamra. Fontosnak tartom egyébként azt, hogy azok az álmok, amiket gyerekként szővünk, megmaradjanak és nem az űrhajósra gondolok, hanem arra a korra, amikor már felméred a képességeid. Később már sokkal financiálisabbá válunk, ha a kukás keresne sok pénzt, akkor mindenki az akarna lenni és én iszonyú büszke vagyok rá, hogy megtudott ez az álmom maradni. 

3. Mi okozza a legnagyobb nehézséget és a legnagyobb örömet ebben az életformában?

Ez a kettő egyébként nagyon összefügg, mert kéz a kézben jár a félelem és a boldogság. Én az eddigi életem során itt találkoztam a legnagyobb félelmeimmel, amik reálisak voltak, és nem kreáltak. Ha valakivel verekedni kell, valljuk be, nem egy szívmelengető érés, de ha vége a mérkőzésnek, akkor mindent átértékelsz, ezt az iváshoz tudom hasonlítani, hogy másképpen esik a víz, ha igazán szomjas vagy. A ketrecben legyőződ a legnagyobb félelmed, és maga a félelem olyan folyamatokat indít be  a testedben, ami elmozdít téged, ha jól kezeled a félelmet, akkor a bunyó alatt óriási energiát nyersz. A győzelem adta boldogság hatalmas élmény, nem tudom, mi fogja tudni visszaadni. Beszélgettem versenysportolókkal, és elmondták, hogy óriási boldogság mondjuk, ha a gyereked megszületik, viszont teljesem más típusú öröm az. Ehhez kapcsolódik az adrenalin függőség, nagyon hasonló a droghoz. Én is függője vagyok ennek az egésznek, ha kihagyok egy edzést, elvonási tüneteim lesznek. Nekem a sport mindenhez hozzátett, a gyerekkoromat a vízilabda, a fiatal felnőttkorom a küzdősport: a barátaim, a fejlődésem, a legnagyobb örömöm és boldogságom ebben van. Itt mindent egy lapra teszünk fel ez nagy kockázat, bár nekem ezen felül vannak még lapjaim. Jól bánok az emberekkel, jól alakítok ki emberi kapcsolatokat, jó a kézügyességem, de ezek amolyan másodlagos utak, pont azért mert teljes erőbedobással egy dolgot tudsz csak csinálni és én most emellett döntöttem, annak ellenére, hogy ez ez jóval nehezebb, mint a többi lehetne. 

4. Mit érzel a ketrecben a harc előtt? 

Én azt gondolom ilyenkor találkozom a leggyengébb önmagammal, erős nagyon a félelem, de ezt az állapotot el kell fogadni és ha van egy önmagadba vetett hit, és tudod, hogy megtettél mindent, akkor sikerül. Sokszor próbálok arra gondolni, hogy a ez a sok ember miattam jött el.  (Van olyan, aki fontos, hogy ott legyen?) Nincs ilyen, és ez származhat egy úgynevezett traumából is. Amikor vízilabdáztam, úgy éreztem, nem vagyok ügyes, de igazából csak az edzők szorítottak háttérbe, de az én fejemben nem volt ez akkor még tiszta és éppen ezért egy hatalmas stressz volt rajtam, és nem akartam, hogy édesanyám kijöjjön a meccsemre, feszélyezett. (De ennyire kemény nevelést kaptál, amiben nagyok voltak az elvárások?) Nem, a sport szempontjából nem, csak akkor már átéreztem, hogy mit érezhetnek a szülők, ők boldognak akartak mindig látni, én pedig büszkévé akartam őket tenni, meg a Petrényi nevet. 

5. Sok mindent csinálsz: edzés, edzősködés, mindezek mellett hogy jut időd magadra, mit jelent számodra az énidő?

Ezek mellett szinte egyáltalán nem jut idő önmagamra, az énidő elvész. De hála az Égnek nagyon jó barátaim vannak, és velük azért lehetek ilyen közeli viszonyban, mert megegyezik az életvitelünk. Nekem éppen ezért nehéz párt találni, mert kevés az időm nagyon, de versenysportolóval nem lennék együtt. (Melitől egy jó tanács: lányok, hagyjátok abba a versenysportot!:)) De visszatérve a témánkra, hétvégén a családommal és a barátaimmal töltöm az időt edzések után, én imádok otthon lenni, szeretek gyerek lenni, főleg anyukám miatt. De a boldogság és a szomorúság kéz a kézben jár, mert vasárnap már azon kattogok, hogy vissza kell jönnöm. Úgy érzem több énidőre lenne szükségem, ami nekem az lehetne, hogy elmehetek piacra, festhetek, írhatok. 

6. Szerinted a sport segít a férfivé válásban? 

Egyértelműen igen, főleg, hogy a mai gyerekek nem úgy szocializálódnak, mint mi. Manapság a szocializáció egyenlő az online térrel, és kevés időt töltenek személyesen együtt. De a sport segít, hogy felkészülj az életre, kitartásra, küzdelemre tanít. Tudatosítja benned, hogy nehézségeket kell megélni, olykor le kell nyelni a békát. Egy férfi szerintem erős, fizikálisan is egy védelmező szerepet tudjon betölteni. Ha külsőleg nem felel meg ennek a képnek, akkor szerintem belül sem áll készen erre a védelmezésre, tehát bármit mondhatunk, de a külső tükrözi a belsőt, hogyan bánsz a saját testeddel, mivel táplálod? Például a a kondi tök jó a testedzéshez, de nem formálja úgy a jellemed, mint a küzdősport. Egyszer mindenki oda kerül a "tápláléklánc aljára" és ott mit tudsz tenni, megtudsz másokat védeni, önmagad? (Meli: te hol tartasz ezen az úton?) Én erre akkor fogok tudni válaszolni, ha megszületik a gyermekem, sőt akkor, ha látni fogom, hogy belőle milyen ember lesz. (Meli: És milyen lenne egy nőt nevelni a mai világban?) Én ettől sem félnék, én lennék az apja. A lelkemből is átadunk egy darabot a gyerekeinknek, nem csak a géneket, és ismerem a saját lelkem. 

7. Milyen az a férfikép, amilyenné válni szeretnél?

Ez szintén egy nagyon jó kérdés, úgy gondolom, hogy: erős, tekintélyt parancsoló, de mégis, amikor szükséges gyengéd. Nagyon fontos, hogy egy gyermek megtudjon bennem bízni. Én keménykezű apa lennék, elvárnám a tiszteletet, de nem akarom, hogy egy stresszfaktor legyen az, hogy nekem elkell mondani bármit is, legyen jelen a bizalom. Tehát összességében az én férfivé válásom csúcsa az apaság. Remélem, hogy jó szülő leszek, ez úgy megvalósítható, ha a legjavát adod, a mintáid, a traumáid próbálod letenni, ellen mész a rossz példának, ez már egy fél siker. Édesanyámból kiindulva, ő mindennek ellene megy, amit rossznak tart a szülei tetteiben, és iszonyúan jól is csinálja, anyukám a legjobb anyuka. <3

8. Mi motivál a nehéz napokon? 

Ami engem motivál az a kitűzött cél, hogy ismert legyek, és megkapjam az ezzel járó javakat. Persze nem szeretnék annyira híres lenni, mint egy filmsztár, sokkal inkább az, hogy a saját sportolói közegem elismerjen. Az is bőven motivál, hogy nem szeretném magam gyengének látni. Ezeken felül a jövendőbeli családomnak mindent meg szeretnék adni, hogy nekünk meglegyen mindenünk, persze nem luxusra vágyom, hanem egy szép házra, egy jó autóra, egy kis nyaralóra. 

9. Milyen a zenei ízlésed? 

Ez érdekes, nekem kicsit furcsa a zenei ízlésem, rengeteg műfajt hallgatok igazából. A ketrecben nekem nincs valójában arra szükségem, hogy felpörgessenek, sokkal inkább arra, hogy megnyugodjak. Nagyon nevetnének az emberek, akik nem ismernek, ha hallanák, hogy milyen lassú, érzelmes zenék tetszenek. 

10. Milyen edzőnek tartod magad, mit szeretsz ebben? 

Amint már mondtam a szociális képességeim eléggé jók, ehhez az is hozzátett, hogy nekem van három testvérem és eléggé különböző korúak vagyunk. A kisebbik testvérem miatt jól tudom kezelni a gyerekeket, illetve eléggé gyerekcentrikusnak tartom magam. Én jó edzőnek tartom magam, mert tisztában vagyok vele, hogy milyen oroszlánhibák vannak ebben, hiszen én magam traumákat éltem meg az edzőim által a vízilabdában. Azt akarom, hogy akiket én edzek és gyerekek, ők egészséges személyiséggé fejlődjenek. Abban az egy órában én nagyon odaadó vagyok, megteszek mindent annak érdekében, hogy jól menjen minden. Az ő lelki és testi fejlődését szolgáljam a jelenlétemmel, a szolgáltatásommal.