Fiúk, akiket túlságosan szeretünk
Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk. Eleanor Roosevelt Hosszú idő után újra nagyon megszólított egy idézet és egy téma. Alapvetően én úgy gondolom, hogy a félelem, mint olyan túlságosan beszivárog az életünkbe. Az enyémbe biztosan igen. De egyik legnagyobb félelmünk a meghitt, szabad, áradó szeretet, és van a szeretetnek egy káros, önmérgező formája, na ez az, amikor túlságosan szeretünk valaki olyat, aki nem látja bennünk az értéket. S ez az egész túlszeretés az önmagunk utálatából ered. Azért nem tudom elfogadni, hogy valaki azt mondja nekem, hogy nem kellek, mert magamnak sem kellett igazán és akkor talajvesztett vagyok mások elfogadása nélkül. Biztos mindannyiunk életében volt olyan személy, vagy akár több is, aki csak úgy bekattant és nem tudtuk elfogadni, hogy neki sajttorta kell, mi meg vacak csokitorták vagyunk, pedig Kedves Olvasó, ha jól belegondolsz, a csokitorta is isteni finom tud lenni egy olyan ember számára, aki szere...
