Stresszelni vagy nem stresszelni, ez itt a kérdés!

  "A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik történetünk. Éhezés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytállásból." Szendi Gábor 

  Úgy érzem, ha a stresszre gondolunk mindannyiunknak más jut eszébe. Vannak akik úgy érzik nem tudnak helytállni a munkában, vannak akiket egy tantárgy szorongat, vannak akik azon stresszelnek, nem elég jó szülők, társak, barátok, vagy egészen egyszerű hétköznapi dolgok váltják ki a szorongató érzést. Úgy érzem egy valami mégis összeköt minket, az pedig egy belső blokk érzete, egy kényszerfék, ami miatt azt érezzük ez az érzés egyszerűen csak van és bármit is teszünk, bármire is gondolunk, nem tűnik el, ott van, vagy legalábbis vissza vissza tér. 

  Minden ember életében így vagy úgy, de jelen van a stressz, de tudnod kell, hogy nem mindegy, ez milyen mértékeket ölt, például vannak akik a stressz hatására nyomást éreznek a mellkasukban, fáj a gyomruk, a fejük, vannak akik alvászavarral küzdenek, olyanok is léteznek akik sírnak, ha stresszesek, ingerlékenyebbek, képtelenek fókuszálni, vagy esetleg evési problémáik vannak, de ennél akár szélsőségesebb és személyesebb megnyilvánulásai, következményi is lehetnek, de ez a cikk semmiképp sem az elborzasztás gyanánt készül, úgyhogy nem is sorolom tovább. Azonban van egy ún. "horogra akadunk" kifejezés a témában, amely azt jelenti, hogy az állapotunk túlhaladt a természetes stresszelésen. De mit is jelent ez a kifejezés? Azt hogy nem tudunk szabadulni tőle, horogra akadtunk, vagyis az érzéseink és a gondolataink rabjává váltunk. Beleivódik a stressz az életünk szeretett és boldogan megélt területeire is, hogy egy konkrét példát adjak: A barátaiddal vagy, nevettek társasoztok, jól érzed magad, aztán hirtelen rád tör a stressz és az érzéseid uralma alá kerülsz és stresszes leszel. Állj meg, gondolkodj el rajta, veled megesik-e ez?

Őszintén szólva én is szoktam stresszelni, néha nagyon rosszul viselem, néha jobban, de tudom, hogy nem jó nekem és fontos tudni, hogy ebben nincs egy végpont, soha nem leszek az az ember aki kapásból azt mondja, lesz ahogy lesz, ráadásul stresszforrás mindig lesz, jobb és jobb leszek ebben időről időre és ezért próbálok dolgozni. Elfogadtam azt, hogy a stressz nem fog eltűnni, és az én személyiségem sem fog teljesen megváltozni. Kicsit mindig félni fogok az új dolgoktól és tervezős típus leszek, de vannak dolgok, amelyek nem a személyiségem részei és ezekben tudok fejlődni. 

Most néhány tippet írok le, amelyek nekem személy szerint beváltak és Te is a sajátodra formálhatod őket.

Az első ilyen, hogy tisztázd le magaddal te milyen is vagy, próbáld megismerni magad és ne kezd bele olyan dolgokba, amelyekkel nem tudsz azonosulni. Az is okozhat nagyobb stresszt és számos más negatív érzést, ha olyan dolgokra kényszeríted magad, amelyben nem lelsz önmagadra. Például, ha te nem érzed otthonosan magad a pénzügyi szakmákban, nem biztos hogy érdemes ennek megfelelő egyetemre menned, mert onnantól kezdve csak egyre több stresszt hoz ez az életedbe.

A másik tipp, egy jelentéktelen apróságnak tűnik, de szerintem nagyon fontos, mégpedig az, hogy minden napra keres valami apróságot, amit várhatsz, amire gondolhatsz a munka, a tanulás közben. Lehet ez valami új, vagy valami megszokott kis rutin. Nekem például ilyen a yoga, amit minden este beiktatok az életembe és egy meleg teával párosítva ez nagyon kellemes és pozitív érzést kelt bennem, ha napközben erre gondolok a stresszes órák közepette. Ez persze változhat, van amikor egy rövid sorozatrész, egy baráti találkozás az, mindegy miről legyen szó, csak legyen minden egyes nap egy kis apróság.

A harmadik az az önfejlesztés, vagyis mindig próbálok olvasni vagy videokat nézni a témával kapcsolatban, így olyan gondolatokkal találkozom, amelyben megértésre találok, nem érzem azt, hogy egyedül lennék, aki küzd a stresszel és ezt bár enélkül is tudom, ilyenkor mégjobban megbizonyosodom efelől. Emellett pedig fontosnak tartom a tanulást, főleg saját magamról. 

A negyedikként a mozgást írnám. Nem kell, hogy ez egy kemény edzés legyen, akár egy nagy séta, egy kis kocogás, yoga, nyújtás, bármi ami jól esik a testünknek és a lelkünknek. Ez azért is fontos, mert mozgás közben észrevétlenül el tudok engedni egy csomó feszültséget és utána már teljesen más lelki erővel állok neki az életnek.

Az ötödik az a beszélgetés, rengeteg módja van ugyanis annak, hogyan küzdjünk meg a stresszel, de van bizony olyan alkalom is, amikor arra vágyunk, hogy valaki meghallgasson, ne mondja el ötezredjére is, hogy "jaj nem szabad stresszelni, mert az megbetegít" hanem inkább  törekszik arra, hogy éreztesse, ő szeret, úgy ahogy vagy, nem az a dolog a legfontosabb az életedben, bármennyire is úgy érzed most, ami miatt stresszelsz. Valaki, aki megért egy szóval és nem hibáztat téged az érzéseid miatt. 

Ez a néhány kis tipp nem szakértői hozzáértésből született, csak az én személyes kis trükkjeim, remélem másnak is tudtam velük segíteni, ha nem mással, hát az érzéssel, hogy nincs egyedül.