Amikor nem találod önmagad a mindennapok zajában...

 Mi nyomtalanul eltűnt kint: belénk-szökve rendezkedni kezd. (Fodor Ákos)

Amikor ülök a buszon, bár hallgatom a kedvenc zeném, mégsem hallom igazán, mert a gondolataim máshol járnak. Amikor eszem a kedvenc ételem, nem élvezem az ízeket, mert gondolataim teljesen máshol járnak. Amikor végre találkozom a barátaimmal a kötelezőkről beszélek, pedig nem akarok. Amikor lefekszem este, hulla fáradtan, a kötelezőkön gondolkodom, a holnapi napon, a határidőkön, amelyek szorítanak és bár nagyon szeretnék egy kiadósat aludni, mégis sokáig forgolódom a kötelezők miatt, pedig nem akarok. 

Biztosan Neked is voltak már húzós időszakaid, amikor minden erődet, energiádat felemésztették a teendők. Mielőtt úgy éreznéd, soha nem ér véget, de vége lesz és akármilyen klisésen hangzik, hozzád tesz ez is. Erre is jó lesz majd visszagondolni büszkén, ezt is jó lesz majd elmesélni a gyerekednek, ha neki is lesz egy nehéz időszaka, ebből is jól fog esni fellélegezni és megpihenni. Én szeretek dolgozni, tevékenynek és aktívnak lenni, de még nem ismerem a saját határaim és ahogy minden fiatal, én is feszegetem azokat. Utolsó egyetemi év, nem egyszerű és valahogy ennek az évnek számomra sokkal nagyobb súlya van, mint a többinek, mert úgy érzem sokszor, ezen múlik minden, ezen múlik, hogy megtérül-e az a három kemény év, amelyet odaadással végigcsináltam.  Butaság, mert első sorban nem ezen múlik minden, másod sorban már meglett a gyümölcs, számos dolgot tanultam az egyetemi éveim alatt, teljesen más, önmagam jobb verziója lettem. Tanultam alázatot, empátiát, sok gyönyörűséget az egyedi és csodás kisgyermekek lelkéről, fejlődéséről. Tanultam önmagamról, a határaimról. Megtanultam beengedni, magamba építeni és kizárni. Ha ebben az évben már semmi más nem sikerül, én már így is nyertem és büszke lehetek önmagamra. Tudom, csak nem érzem, de nem adhatom fel ezzel kapcsolatban nem az ön-nevelést, ön-tanítást. Sokszor meg kell állnom, azt kell mondanom, nyugi. Amikor egy film nézése közben, egy kirándulás alkalmával, egy hosszú zuhany miatt, egy zenehallgatós este után, közben bűntudatom van, emlékeztetnem kell magam arra, hogy ez nekem is jár. Mert ahogyan a test, úgy a lélek is elfárad és egy idő után besokall. Az emberi test és lélek lenyűgöző, jelez, ha már nem bírja, segítséget kér, nekünk pedig figyelnünk kell önmagunkra és gondoskodnunk kell önmagunkról. Bármilyen nehéz is, bármennyire a kötelező feladat, legyen az anyaság, tanulás, munka, háztartás van a fókuszban, a csere szükségszerű, irányítsd a reflektorfényt a lelkedre, vedd közelebb szemügyre. A dolgozz magadon nem csak a külső eredményeket fedi, hanem azt is, hogy a lelkivilágunkat építjük, belakjuk magunk nap, mint nap. 

Bármilyen nehéz is, bármilyen gyors is a tempó, én akarok lassú lenni. Akarok figyelni arra, hogy ez a csodás tavasz miket varázsol körém, akarok írni minden nap a naplómba, akarom élvezni a reggeli kávém ízét, akarok hangosan nevetni, igazán félretéve a gondokat. Mert ez vagy Te, egy hangos nevetés, egy szoros ölelés, egy jó könyv miatti lelkesedés, egy napfényben táncoló kislány, egy kis csend a mindennapok zajában. Találj újra rá erre az elrejtőzött kislányra.