Anya, beszéljünk róla! Gúnyolódás a suliban, tabu? Nem tabu!
Naivak lennénk azt gondolni, hogy az óvodai életben nincs jelen a gúnyolódás, vagy az agresszió, de mivel nekem az iskolai közegekről több tapasztalatom van, ott is inkább az elem osztályokba, ezért erről szeretnék írni néhány gondolatot.
Mi az iskolai gúnyolódás oka?
Gyakran hallom, hogy a gyerekek kegyetlenek, a gyerekek gonoszak, nos a gúnyolódásnak nagyon
sok oka lehet, de ezek pont nem. Az egyik fő oka annak, hogy az elemi osztályokban jelen van ez a jelenség nem más, mint az utánzás. Hogy kit utánoznak a gyerekek? Mindenkit. A nagyszülőt, a szülőt, a nagy tesót, a tanítót, egymást. Nagyon gyakran megfigyelhetjük azt, hogy egy gyerek, ez főleg oviban, de még elemi osztályban is jellemző, addig ügyet sem vet rá, amíg nem látja azt, hogy mások milyen jól elszórakoznak vele, az egyből kedvet hoz a mókához, így van ez a gúnyolódás esetén, amely ragadósabb, mint hinnénk. Éppen ezért van, óriási szerepe ebben a témában a felnőtteknek, akik a gyerekeket körülveszik. Amikor a pedagógus kiemeli valakinek a rossz teljesítményét és megszégyeníti őt a társai előtt, akkor voltaképpen táptalajt ad a gúnyolódásnak. Amikor többségben csak a rosszra világít rá, amikor nevetség tárgyává teszi a gyereket, amikor ő lesz a főbűnös, akkor ő válik a társak szemében is a fekete báránnyá, ugyanis ebben a korban a pedagógusnak mindig igaza van a gyerekek szemében, ha arra tanítjuk meg a gyereket, hogy a romák hazudósak, akkor a gyerek ezt fogja készpénznek venni. De nem kell ám ezt kimondani, elég csak éreztetni, a gyerekek szenzitív természete egyből kapó lesz az információra és ezeket a mintákat nagyon nehéz a későbbiekben megváltoztatni.
A mindennapi helyzetek a szocializáció leglényegesebb színterei. Hiába mondom a gyereknek azt, hogy ha bemegyünk valahova köszönni illik, ha a szülőn azt látja, hogy telefonjába merülve lehajtott fejjel lép be a kisboltba, a gyereknek az lesz a természetes, hiszen a szó megmarad egy nagyon absztrakt, levegőben logó meseként, a tett, a példamutatás lesz az, ami beleég a gyermekbe.
Ha elhintjük, hogy "jaj, de nem is csodálom, romák, mit vársz tőlük?" hiába nem a gyereknek mondjuk, s ő közben mesét néz, játszik, eszik, úgyis hall, hall minket, mert fontosak vagyunk a számára.
Mi a megoldás?
Jó lenne egy olyan világban élni, ahol mi emberek örökre megtanuljuk a leckét, de esendőek vagyunk és folyton hibázunk, így az iskolai gúnyolódást teljes mértékben megelőzni nem lehet, de lehet rá, meg lehet próbálni rá jól reagálni.
1.Ne mondd a gyereknek, hogy nincs semmi baj...
Ha azt mondod a gyereknek, hogy nincs semmi baj, azzal nem fogod ebben az esetben sem megnyugtatni, csupán annyit érsz el, hogy azt érzi nem értik meg, nem veszik komolyan. Baj van, neki akkor épp, a kicsi lelkének az a legnagyobb baj a világon, légy vele megértő és mondd inkább azt neki:
- És ez neked rosszul esett igaz? Ez nem volt helyes, amit tett, szeretnéd, ha megbeszélnénk vele és a tancival, hogy mi volt ennek az oka?
Az, hogy komolyan veszed a gyereket, nem azt jelenti, hogy azt éreztessük vele, nincs megoldás, sőt, ha nyugodtan kezeled a helyzetet (tudom, nagyon nehéz) akkor biztonságban fogja melletted érezni magát és legközelebb el fogja neked mondani, helyette inkább kérd meg, hogy meséljen részleteket:
- Szeretnél mesélni róla, hogy pontosan mi történt? Látod, nem azért gúnyolt, mert veled lenne vaja, vagy rád haragszik, hanem valamiért dühös/szomorú volt.
3. Ne gúnyold vissza a gyereket például:
-Anya a Peti azt mondta, hogy én egy majom vagyok..
-Mondd meg neki, hogy ő egy nagy majom, nem te.
Na abban biztos lehetsz, hogy ez nem vezet megoldáshoz, inkább mondd azt,
-Mondd meg neki, hogy a majom egy nagyon okos és aranyos állat.
https://felelosszulokiskolaja.hu/oktatas/erzelmileg-elhanyagolt-generacio-miert-bantjak-egymast-egyre-durvabban-a-gyerekek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése