A jegyek valójában tükrözik a tudást?

 Nem akarom, hogy a mester mindentudó legyen és csak ő beszéljen; hallgassa meg a tanítványát, ha rajta a sor. Michel de Montaigne

Általában mindig arról írok, amit éppen aktuálisan megélek, átérzek, vagy egyszerűen foglalkoztat és ránézve az utóbbi egy évemre ez a téma extrán aktuális az életemben. Ez pedig az értékelés, a minősítés. Az igazságot megvallva az elmúlt egy évben teljesen szembe mentem az elveimmel és valóban fontossá váltak számomra a jegyek, azok a picike kis számok akkora helyet foglaltak el az életemben, hogy sok minden kiszorult. Hogy miért? Talán a félelem miatt, talán a 15 év oktatási rendszer által megszokott teljesíthetetlen elvárások miatt, talán mert szeretek tanulni, talán, mert úgy gondoltam, küzdeni kell azért, hogy önmegvalósítsak. Nehéz kérdés miért döntöttem úgy minden egyes hétvégén, hogy tanulni fogok, vagy mi motivált arra, hogy korán keljek minden nap, de mégis megtettem és ha rosszabb jegyet kaptam volna nagyon elkeseredtem volna, tudom, mert próbálok őszinte lenni önmagammal. De miért? 

 Sokszor írtam már a blogomon érintőlegesen a megszokásról s valahogy úgy érzem itt is ez lesz a ludas. Amióta az eszemet tudom én egy szám vagyok az iskolában. A románból és matekből épp csak átcsúszó, az irodalom kiváló, a töri erős közepes. Egy szám vagy egy értékelés. Egészen furcsa, hogy az egyetemi éveim előtt senki sem értékelte azt, hogy verseket akarok írni, vagy senkinek sem tudtam, az intézményes oktatásban, elmondani, hogy úgy igazán lenne kedvem alkotni valamit. Vagy legalábbis próbálkozni, persze vannak kivételek, csak az  a gond, hogy a többség nem a kivétel.

Beszélgettem az érettségiző barátaimmal és nagyon elkeserített, amikor hallgattam őket, mennyire lehangolja őket egy-egy jegy. S elgondolkodtam közben rajta, hogy valóban helyes-e pusztán ezeket a képességeket vizsgálni, amiket az érettségi mér? Vajon végigkövette-e becsülettel valaki ezeknek az embereknek a fejlődését, amióta beléptek az oktatásban? Vajon tud-e valaki többet róluk azon kívül, hogy tudják-e azt a néhány művet elemezni, ami kötelező? Vajon tudják-e, hogy ezeknek az embereknek értékes önálló gondolataik vannak? 

 Én elmondhatom magamról, hogy egyetemi gyakorlataim során nagyon jó pedagógusnál gyakorlatoztam az iskolai oktatást illetően, de vajon elég-e ez? Elég-e egy jó pedagógus? Tudja-e csökkenteni azt a terhet, amit elvárnak tőle is, meg a gyerekektől is a fejlesztés terén? Épp készültem haza és örökre belém égett ez a néhány gyerek, ahogy óriási táskát cipelve rohannak a délutáni oktatásra, stresszesen, feszülten, mert elkésnek. Jóformán ma még nem is játszottak egy tisztességeset ezek a 6-7 éves gyerekek, már délután van és ők rohannak. Rohannak, hogy az ő számuk nagyobb legyen, de vajon tényleg tükrözi őket ez a szám? Meghagyom a választ az Olvasónak. 

No meg, ott az óvoda, ahol szerencsés esetben valóban játszva tanulnak a gyerekek, de vajon képes-e a gyerek arra, vagy inkább kérdem úgy, boldog-e a gyerek úgy, hogy szinte egész nap az intézményben van? Az intézményben, ahol még sokszor sajnos előkerül a piros meg a fekete pont és láss csodát, máris újra címkézve van. Felkészült-e egy 3 éves gyerek arra, hogy megfelelően értelmezze azt a fekete pontot? Tudja-e azt, hogy ez még nem jelent semmit? Tudja-e azt, hogy attól, hogy ő izgő-mozgóbb, mint társai és lassabban szalad, esetleg később tanulja meg 100-ig a számokat, attól ő még több, mint az a fekete pont, vajon tudja-e? 

 Persze sokszor nem ennyire fekete fehér a helyzet, de én, személy szerint úgy látom, hogy a gyerekek önértékelése nagyon nagyot csorbul, ha elhitetik velük, hogy a jegy tükrözi őket. Nem tudom, van-e olyan vizsga, vagy lesz-e valaha, amely tényleg tükrözi az egyének értékét, de biztos vagyok abban, hogy nekünk felnőtteknek óriási feladatunk az, hogy a gyerek elhiggye van túlmutató tehetség az iskola falain túl is és van benne igazi érték akkor is, ha éppen csak átcsúszott valamilyen tantárgyból. Igaz az élet alkalmazkodás és jó, ha a gyerekek megtanulnak megfelelően viszonyulni ehhez a helyzethez is, de semmiképp nem lenne szabad elhitetni ezekkel a végtelen lehetőséget tartalmazó gyermeki lelkekkel azt, hogy az ő értékük tükre az iskolai osztályzat. 

kép forrás: pinterest