Miért nehéz manapság ismerkedni?

 Az ember nem tud mindent szavakkal, de mindent tud a szívével. Márai Sándor 

A fenti Márai Sándor idézet az egyik legkedvesebb a számomra. Rengeteg érzést kivált belőlem és úgy érzem, nagyon szorosan kapcsolódik a témához, amely nem más, mint az ismerkedés problematikája. Egyrészt azt gondolom erről a gondolatról, hogy az ember szíve legmélyebb gyökreivel a szeretetre és a szerelemre született, mindazokon túl, ami tudatos, mint például a beszéd a sejtjeinkbe van kódolva a szeretni akarás. Mindezeken túl még azt is eszembe juttatja, hogy mi, emberek mennyit hazudunk önmagunknak. Sokszor azt gondoljuk egy bármilyen emberi kapcsolatban, hogy amit nem mondunk ki, azt a másik nem tudja, pedig dehogynem! Ott él velünk minden, ami a szívünkben vert tanyát és belengi egész otthonunk, minden emberi kapcsolatunk és egész életünk. 

 Mostanában gyakran felmerül a baráti társaságaimban az ismerkedés mint téma, sőt inkább úgy fogalmaznék, mint probléma. Én látom az internet előnyeit és úgy érzem igyekszem kihasználni a pozitív lehetőségeit, mint például a blog írás. S tudom, hogy sokat szidjuk a nettet, a közösségi médiát és valahol az a helyzet, hogy már nem mi használjuk ezeket, hanem "ők" minket. Ha csak arra gondolok mennyire el tud két embert ez választani. Régen, 3-4 éve, még nem volt kérdés, hogy ha kimegyek valakivel beszélgetni, nyomkodni fogja a telefonját, hát ma már az megy ritkaság számba, ha valaki odafigyel arra igazén, amit mondok. És valahogy a közösségi média olyan lett, mint egy egészségtelen menedékhely, ahova elhúzódunk a valóság elől. Nagyon gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy valaki egészen más egy internetes beszélgetés során, mint élőben. Elgondolkodtató és egyben ijesztő is számomra. Az élet tele van természetes és szükséges harcokkal, amelyek aztán elvezetnek az egészséges önértékelésig. Ha az ember baráti kapcsolatot, párkapcsolatot akar kialakítani, természetes, hogy szorong az elején, de az élő helyzet segít, hogy megélje az ember ezt a szorongást, rájöjjön, hogy képes kezelni és megtapasztalja, hogy ez egy pozitív dolog az életében, mármint az ismerkedés. Ma már nincs erre szükség. Egy személyes történettel példáznék. Egyszer kimentem egy sráccal kávézni és nagyon furcsa volt számomra, hogy hetek teltek el, amíg egyáltalán fel merte hozni a találkozás ötletét és aztán élőben mégis minden nagyon rendben ment. Lehet azért is, mert én általában nyugodtabb vagyok egy élő találkozón, mert szeretem a személyes tapasztalatot. S pont ebből van túl kevés manapság, nincs személyes élmény, elrejtőzünk a profilképünk mögé. 

 Viccesnek tartom, hogy még mindig azon akadnak fenn egyesek, hogy miért vannak sötét bőrű színészek egy filmben folyton, miközben sokkal ártalmasabb ingerek vesznek minket körül. Elrejtőzünk az internet világában, remélve, hogy be tudunk illeszkedni ennek segítségével a valóságba. Viszont hiteltelen forrásban keresgélünk. Már a csapból is az folyik, hogy az internet nem nyújt reális képet, én mégis úgy látom, hogy beszivárog a gondolatinkba és irányítja azokat. Még mindig nem látjuk át azt, mennyire káros hiú ábrándokba kapaszkodni, ahol a nők teste mindig szép a férfiak pedig minden nap rózsával állítanak haza. Az élet nagyon komplex, még annál is mint ahogy azt bármelyikünk hinné. Olyan tudatalatti apróságok állnak néha emberek közé, amelyeket odafigyeléssel könnyebben meg lehetne oldani. De félünk, félnek a férfiak személyesen kezdeményezni, félnek a nők valakire rámosolyogni, félünk lerakni a telefont, nehogy szembe kelljen nézzünk a valósággal.

És még valami, ami az én személyes szívügyem, az önismeret. Ha egy dolgot megváltoztathatnék a  világban mindenkinek receptre írnám fel a MEGFELELŐ pszichológust és a kötelező könyvek önismeretről szólnának az iskolákban, mert hiszem, hogy minden ebből indul.