Magány, avagy azt érzem, kimaradok valamiből

 A barátság és a magány ugyanannak a társadalmi pénzérmének a két oldalát jelentik, és az egyikről a másikra váltogatva megyünk végig az életen. Robin Dunbar

A magány az a témakör, amivel én viszonylag ritkán találom szembe magam és ha jól belegondolok nem is emlékszem arra, hogy bárki azt mondta volna magányos és arra sem, hogy én valakinek mondtam volna-e. Ez vajon azért lehet, mert mi, emberek soha nem vagyunk magányosak? Én úgy gondolom nem. Ha nem is állandóan, bízom benne, hogy nem, de mind érezzük úgy, hogy egyedül vagyunk egy érzéssel, egy gonddal, egy élethelyzettel. A magány nem csak azt jelenti, hogy valakinek nincs családja, barátai, szerelme stb. Magány az is, ha az embernek van egy betegsége és úgy érzi ez mássá teszi őt, társadalmon kívülivé. Magány lehet az is, ha valaki vágyik arra, hogy megtalálja a hivatását, de nem sikerül és úgy érzi egyedül van ezzel az érzéssel. Akkor is lehetünk magányosak, ha valakihez nagyon akarunk tartozni, ha ő nem is a megfelelő személy számunkra, és ez folyamatos kudarcélménnyel tölt el bennünket. Szóval a magány egy nagyon gyakori jelenség szerintem és mégis szégyen róla beszélni. 

Most nyáron szerintem sok introvertált ember érezheti úgy, hogy kimarad valamiből, ha szombat éjjel éppen nincs egy szórakozóhelyen, vagy kint, emberek társaságában. Időbe telik, amíg az ember elfogadja, hogy attól, hogy az amerikai trendek, filmek ezt üzenik, nem biztos, hogy mindenki erre vágyik. Persze van olyan eset is, amikor az ember nagyon vágyna társaságba, csak éppen nem találja hozzá a megfelelő embereket. 

Előszöris, ha ezt érzed, hidd el, kedves Olvasó, hogy ezzel nem vagy egyedül. Időnként mindenki magányos és időnként bárki érezheti azt, hogy kimarad valamiből. Ez az érzés nem szégyen, mert teljesen normális. Nem baj az, ha még nem találtad meg a megfelelő barátokat, nem kell olyanokkal lenned, akikkel nem érzed jól magad, akikkel nem lehetsz önmagad, mert folyton vannak új helyzetek és teremthetünk új lehetőségeket a barátkozásra. Tudom, könnyű mondani, mert elismerem egy ideje könnyen barátkozom, amióta megtaláltam a saját hangom és merek beszélgetni akár idegenekkel is. De ez nem mindig egyszerű, tudom, mert néhány évvel ezelőtt én is nagyon visszahúzódó voltam és soha nem mertem volna blogot írni. De változunk és nem kell beszédessé válnod, ha az nem te vagy, csak keress olyan helyeket, olyan eseményeket, olyan társas hobbikat, amelyek alatt tudsz hozzád hasonló emberekkel kapcsolódni. 

Vannak akik egy betegség miatt szenvednek magányban, egy ilyen például a pánikbetegség, amely borzalmasan magányossá tudja az embert tenni, ezt már én is megtapasztaltam. Mert senki sem beszél róla és az ember úgy hiszi őrült. De nem, tudnod kell, hogy mindenkinek megvannak a maga démonjai, amelyekkel meg kell küzdenie. Én ebben a témában is csak javasolni tudom a pszichológust, mert rettentően sokat tud segíteni. De ezzel kapcsolatban is tudom ajánlani Orvos Tóth Noémi Szabad akarat című könyvét, mert számomra gyógyír volt a lelkemnek. 

kép forrás: pinterest