Miért nem tudjuk kifejezni az érzéseinket?

 Az érzések elől nem szabad elmenekülni, még akkor sem, ha fájdalmasak, mert a fájdalom vezet a megértéshez, a megértés pedig az elégedettséghez. Sharon Kendrick

Furcsa célt szolgál ezúttal ez az idézet, mert azért választottam, hogy egy kicsit kötekedhessek vele. Egyik részével teljesen egyet tudok érteni, mert valóban én is hasonlónak látom ezt a folyamatot és valóban nem érdemes menekülni az érzéseink elől, csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Gyakran írom itt a blogomon más témával kapcsolatban is, hogy mindenki úgy beszél egyes lelki folyamatokról, mintha az egy döntés kérdése lenne. Eldöntöm, hogy szeretem magam és bumm, máris teljesült a varázslat. Igen, egy döntés az alapja mindennek, de ha elhitetjük magunkkal, hogy ezután már minden sima ügy, akkor nagyot fogunk csalódni. 

Én nagyon sokszor éreztem azt, hogy szétfeszítik a mellkasom az érzések, de nem tudom őket átadni, vagy nem úgy, ahogyan én megélem azokat. De régen, sőt néha most is, megtörténik az, hogy nem merem másik felé kifejezni. De az a leggyakoribb, pedig dolgozom raja, hogy önmagam előtt nem merek színt vallani. Gondolj csak bele Kedves Olvasó, hányszor lehetett az, hogy kényelmetlen volt neked egy helyzet, hogy azt érezted, ebben nem érzi jól magát a lelked, de mégis palástoltad magad előtt is. Én úgy látom egy érzéstől való félelem hátterében valójában egy másik, erősebb érzelem áll. Én például évekig voltam benne olyan barátságokban, ahol a másik szemmel láthatóan nem tett meg szinte semmit a kapcsolatért. És ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy kizárólag ők kerestek, hanem abban is, hogy éreztem, hogy ez nem oké, hogy nem vagyok nekik fontos és ha a saját barátaimnak nem vagyok az, akkor kinek lennék? De mégsem léptem, mert bár nem ismertem be, attól féltem, hogy ha megszakítom velük a kapcsolatot, akkor lebegni fogok és akkor nem érzem majd azt, hogy lenne helyem másik életében, nem lesz meg az énhatékonyság érzése. És az az igazság, hogy belük még inkább megvolt ez, még inkább értéktelennek éreztem magam, csak nem vallottam be. Ennek a félelemnek, hogy nem vagyok elég jó, hogy nincs fontos szerepem másik életében egy nagyon mély gyermekkori gyökere volt/van, mert bár ezt már látom tisztán és vannak olyan barátaim, akiknek tényleg fontos vagyok és lezártam a mérgező barátságokat, mai napig kísér ez a félelem. Hogy miért? Mert a gyermek benned nem felejt és mindig is meg kell majd küzdenem azokkal a saját kis sötét árnyékaimmal, amelyeket hozok egy batyuban a vállamon (a szívemben). Ahogyan mindenki cipel egy batyut, lehet ettől teljesen különbözőt. De ha tudod, hogy mi van a batyuban, sőt, ha mersz belenézni úgy igazán a mélyébe, akkor elkezdődött egy csodálatos folyamat. 

Én úgy látom, annak hátterében, hogy nem tudjuk kifejezni esetleg egy párkapcsolatban az érzelmeinket mindig a batyunk áll a hátterében. Legyen szó féltékenységről, vagy érdektelenségről, irigységről, vagy beteges ragaszkodásról. Én hosszú ideig szorongtam a párkapcsolataimban, mert amikor a másik fél nélkülem csinált valamit, úgy éreztem kihagy valamiből. Az érzés, hogy nélkülem él át érzéseket, élményeket kicsit azt éreztette velem, hogy kihagy valamiből. Aztán persze nagyon hosszú ideig tartott rájönnöm, hogy valójában az, hogy én ezt élem meg nem önzőség, csak egy sérülés. A bennem élő kislány úgy érezte, hogy ezek az emberek elhagynak ilyenkor engem, hogy én nem illek a képbe. Annyira beteges szinteket öltött ez nálam, hogy ki sem mutattam, hogy bizonyos helyekre szívesen elmennék, vagy zsigerből azt képzeltem bele, hogy az illető nem akarja, hogy vele tartsak, annyira féltem mást hinni, nehogy elutasítsanak. Ennek mind nagyon mély háttere van, amellyel meg kellett és még mai napig meg kell dolgoznom, akkor is, ha már ez az érzés eltűnt javarészt, hiszen más tekintetben vissza-vissza tekint az életembe. Mindez csak néhány apró példa, amely szemlélteti, hogy nem kell magadra haragudnod kedves olvasó, ha vannak a társadalom számára nem elfogadható, nem egészséges érzéseid. Mert ezekért nem vagy hibás, de a gyógyulásodért viszont felelős vagy.