EGYETEM UTÁN IRÁNY A NAGYVILÁG, AVAGY KÖLTÖZÉS EGY MÁSIK ORSZÁGBA!

Az "útszél" megannyi cselekedet kiindulópontja lehet. Ha lelépsz onnan, és megteszed az első lépést az úton, sorsfordító utazásban lehet részed. Másrészt viszont, ha valakit erővel löknek le onnan, könnyen egy kamion kereke alatt végezheti. Neal Shusterman

     Amikor írni akartam a változásról az egyetlen célom az volt, hogy ne legyen nyomasztó. Én azt tapasztalom, hogy körül vagyunk véve youtube videók, insta beszámolók, blogok, tévéhírek tömkelegével, ahol folyton és nyomasztóan nyomják le a torkunkon a "változás jó" a "változás kell" "lépj ki a komfortzónádból" című életleckéket. Én úgy hiszem a változásra két dolog igaz, az egyik az, hogy jön, a másik pedig, hogy a természetes változás lehet csakis pozitív. Vannak élethelyzetek, amelyek új tanleckék elé állítanak bennünket és meg kell velük birkózni, de úgy hiszem, csak akkor tudjuk észre venni ezeket az élet adta leckéket, ha türelmesek és figyelmesek vagyunk magunkkal a változások kapcsán. A változás nem egy egyszerű falat Kedves Olvasó, ne érezd magad gyengének, ha elfáradsz benne, mert ez nem gyengeség, hanem természetesség. Az én lelkem nehezen viseli a változást, de közben nagyon nagy igényt is tart rá. Ezek a klasszikus harcok jelentik szerintem az önismeret kis állomásait. Időzzünk el mellettük. 

     Eddig is gyakran találkoztam a változással (ki nem?), de amikor mindössze néhány hét alatt dőlt el, hogy egy másik országban fogok élni, minden eddigi változást megelőzött. Az a poénos az egészben, hogy amikor az emberrel történik egy ilyen horderejű változás, akkor egy ideig fel sem fogja igazán. Leköt a sok új feladat, a gyakorlati feladatok, amiket ez maga után von. Aztán jön az első gyomros, az első sikertelenség, az első magányos pillanat, az első újdonság a szülőfaludról, amióta elmentél, a hangja az otthoni barátaidnak, egy kép a szobádról, a kis virágoskertedről. Egy jószándékú "vigyázunk a kis szobádra" stb. És akkor ülsz és mindent megkérdőjelezel. Aztán történik valami klassz az új életedben és mégis a helyeden érzed magad. 

    Szóval elköltözni egy új országba egy érzelmi hullámvasút. Én pedig utálom a hullámvasutat és egyszerre kíváncsi is vagyok rá. Jött a bűntudat, hogy miért "hagytam el" az otthonom, holott én is tudtam, hogy nem hagytam el, hogy szeretnék önállósodni, hogy otthon nem tudnék elhelyezkedni abban a szakmában, amiért évekig küzdöttem az egyetemen, hogy vágyom arra, hogy itt élhessek, hogy a családom egy másik része itt van, akikkel soha nem tudtam elég időt tölteni. Szóval nem egyszerű és biztos vagyok benne, hogy ez az év alkot és formál rajtam rengeteget, de valahol a lelkem mélyén nyitott is vagyok rá. 

Egy biztos Kedves Olvasó, a változás nem szabad kényszer legyen, nekem 9 éves korom óta fenn állt a lehetőség, hogy elköltözzek és mégis 22 évesen tettem meg és kitudja még merre tart az életem, kitudja, hogy fogom érezni ezt 1 év múlva, lehet kiderül, hogy többet vesz el, mint amit ad, lehet kiderül, hogy a legjobb döntésem volt. Mindegy is, mert egy lesz a dolgom, hogy befele figyeljek és legyek kedves önmagammal. Kövessem a belső iránytűmet, mert tényleg nehéz eldönteni, mi a jó nekünk, de ha valami fáj, romboló, vagy ha valami jó, építő, azt érzed. 

     A változás jelentésére még én is keresem a választ, de azt tudom már most, hogy tanít. Nekem magamról, az emberekről, a világról, a boldogságról és a keserűségről, a rettegésről és a bátorságról, arról, hogy szép lassan megtaláljam a hangom és kimondjam, amit érzek.