Hogyan motiváljuk magunk? Őszi motiváció

 „Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” – Emily Bronte

Aki engem valamennyire is ismer, az tudja hogy rajongok az őszért. Szeretem a csodás fényeit, ahogyan hullanak a szebbnél szebb levelek, nekem nem a szomorúságot, hanem az újrakezdés ígéretét jelenti. 

Ősszel sokkal magabiztosabb, lelkesebb és kreatívabb vagyok, mert valahogy azt érzem, hogy ez az évszak olyan amilyen a lelkem is valójában. Színes és csendes és lassú, elmélázó. Ilyenkor késztetést érzek arra, hogy kicsit lassítsak a tempón és annak is hódoljak ami feltölt, nem csak annak, ami a kötelességem. 

Ősszel végre megszabadulunk az elviselhetetlen melegtől így az öltözködésben is kreatívabb lehetek és nekem ez simogatja a lelkem. Valahogy lassabbak a napok így több időm jut feltenni egy teát főni és kiülni egy meleg pulcsiban a teraszra olvasni vagy blogot írni, vagy naplózni, vagy csak ülni egy padon és nézni milyen csodákat művel a természet. Engedni, hogy bejárjon ez a különös melegség. 

Ősszel van időm és energiám tervezni, listákat írni a tennivalóimról és mivel ilyen motivált vagyok képes és erős tudok lenni a megvalósításhoz is, amely szintén boldogságot visz a lelkembe. 

Bár azt mondják a java fejben dől el, szerintem a környezet is nagyban hozzá járul. Én szeretem hogy gyertyát gyújtva fahéjas kávét ihatok, szeretem hogy sétálhatok a ropogós leveleken, nézhetem ahogy minden békésebb lesz a nyári zsongás után. 

Sokszor érzem azt, hogy elegem van az emberekből, a mókuskerékből, a kötelezőből, de ősszel mégis mindezt könnyebb vinni és könnyebb boldognak lenni mindezzel együtt és ennek ellenére is. 

Ősszel sokkal jobban és könnyedebben tudok befele figyelni, nem sajnálni az időt a yógára, az öngondoskodásra. 

Azt kívánom kedves Olvasó, hogy Te is találd meg a saját évszakod, ami annyira motivál téged, mint engem az Ősz.