Ezek a mai fiatalok! Tényleg olyan rosszak volnánk?

 "Tudjátok, mi lesz a gubókból? Előbb-utóbb kikelnek. És szivárványszínű pillangók lesznek. Vagy nem. Mondjuk, ha nem hagyják nekik." Szentesi Éva 

Azt gondolom, legyen szó bármilyen életkorról mindannyian megvívjuk a magunk harcait. Tudom, túlzásnak tűnik ez a kifejezés, de nem hinném, ne lenne létjogosultsága. Különböző életkorok, különböző harcok, és ezek a másságok szülnek nagy "igazságokat", amik közül az egyik kedvencem a fiatalok negatív megítélése.

De honnan indul el egy fiatal? Az embernek is, akár a fának van gyökre, ami meghatározza, meddig nyújtóznak ágai, határ a csillagos ég. Vagyis az, ami fiatalság elválaszthatatlan attól, amiben felnőtt és amit az idősebb generációtól látott. De nem szeretek így általánosítani, mert bizony vannak fiatalok, akiket nem érdekel a világ, és valamiért már nem kíváncsiak semmire különösebben, vagy éppen semmi motivációjuk nincs a holnapot tekintve, esetleg kegyetlenül gonoszok másokkal. De miért? A gyökér. 

Az a gond, hogy nem csak a fiatalok változtak, hanem az élettér is, sőt, az élettér az, ami igazán megváltoztatta a fiatalokat. Én egy vagyok közöttük és minden nap eszembe jut, hogy háború zajlik a világ különböző részein és emiatt ezerszer meg kell gondolnom, hogy merjek-e elmenni kirándulni. Néhány év múlva családot szeretnék, de nem kis szorongást kelt a mai helyzet. 

Valahol nem tudom megérteni azt, hogy gyerekek, fiatalok ok nélkül lesznek öngyilkosok, valahol szerintem nem bennük kellene keresni a hibát. Meghalljuk a tragikus hírt, megborzongunk és megyünk tovább. De vajon tovább szabad-e menni ilyen esetek mellett? Vajon tényleg nem tudunk mit tenni? Van, hogy azt mondják, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Vajon ha fele annyi energiát fektetnénk abba, hogy mi emberek támogassuk egymást, mintsem, hogy örökösen ítélkezzünk, ennyi áldozatot követelne az élet?

Ha fiatal vagy nincs lehetetlen, légy erős, bírnod kell a strapát, fejlődj, légy acél lelkű, hiszen mikor ha nem most? De hogy tudnánk igazán fejlődni, ha sok esetben belénk látják a tévedést. Gond, ha egy fiatal magabiztos, mert akkor gőgös, de ha nem hisz magában, akkor gyenge. S valóban gyorsan tanul az ember, különösen, ha szociális tanulásról van szó. Nem kell, hogy hogy az ember teljes lelkéből elhiggye, egy elrontott generáció tagja. 

Folyton azt hallom, az utcán, az ismertségi körömben, hogy a gyerek egész nap nyomja a kütyüket, de adtunk neki más lehetőséget? Tudunk-e úgy figyelni egy gyerekre, hogy a telefon háttérbe szoruljon. Én hiszem, hogy a szeretettel nem tudja felvenni a harcot. 

Szóval, Kedves Olvasó, nem egyszerű dolog fiatalnak lenni, de nyugtasson a tudat, hogy egyszer te is megöregedsz, méghozzá nagyon gyorsan.