2023 a belső utazások éve (is) voltál

 "A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." Márai Sándor

Az ember nagyon sok mindent megfogad egy új évre vonatkozóan, van aki vakon hisz ebben a lendületben, van aki nevetségesnek tartja ezt éppen ehhez a dátumhoz kötni. Én nagyon szeretnék hinni az újrakezdésben, szeretem azokat a pillanatokat, amihez az ember valami tisztát, valami reményteljeset tud kötni. A fogadalmakban nem a halogatást, hanem a kapaszkodást próbálom meglátni. 

A 2023 volt életem legmeghatározóbb éve, ami olyan belső utazást jelentett, amely során felfedeztem, elengedtem,cipeltem, megszerettem magamban dolgokat. Érdekes téma ez az önismeret, mire megtalálod magad a szerepeid között újabbak jönnek, amelyekben meg kell találnod azt a kislányt, aki tavaly voltál.  

Az egyik legviccesebb érzést, amellyel találkoztam ebben az évben, az az volt, hogy újra gyerek szeretnék lenni, könnyed, egyszerű életet élni, megélni azt, ami körülvesz. Talán a 24-es év legnagyobb feladata az lenne, hogy megtanuljak jelen lenni osztatlan figyelemmel a pillanatban. Olyan közhelyes és egyszerű gondolatnak tűnik, mégis annyi apró fogaskerék működteti ezt a képességet. 

2023-ban kezdtem el hinni abban, hogy a yoga és egyéb apróságok megteremtik a jelen nyugalmát, és ebben az évben kezdtem kiépíteni az a búvóhelyet, ahonnan aztán könnyebb visszamenni a nagyvilágba és nem csak túlélni a mindennapokat. Aztán én magam engedtem el ezt a búvóhelyet, én magam kezdtem a mókuskerék javára hajtani a vizet, egyből két munkahely, rohanni és bár nem ismertem be, menekülni, ahogy pedig megálltam egy kis időre lebetegedtem, mert olyankor elkezdtem gondolkodni magamon is. Ezért a 23-as év egyik legnagyobb tanulsága, hogy az énidő-t nem szabad elengedni, időszakosan sem, mert akkor minden borul. És a közösségi média pörgetése nem énidő. 

23 a bátorság éve is volt, mert szembe tudtam nézni néhány csúnya betegséggel is, és ez megerősített benne, hogy a testünk értünk van és ez a rendszer csak akkor működik, ha fordítva is igaz ez a dinamika. 

23 a honvágy éve is volt, mert elköltöztem egy új országba, ahol szembesültem vele, hogy mennyire tudok egy falusi kis házhoz ragaszkodni, ahova születtem, hogy annak minden sarka tud hiányozni, mert azok az "én sarkaim". Felismerni, hogy ettől nem gyenge az ember, csak annyit jelent, hogy vannak gyökerei. Sokat gondolkodtam rajta, hogy lehet-e az embernek egyszerre két otthona? A válasz számomra egyértelműen nem. Bárhova is sodoródjunk, ahol az életünk kezdődött, az mindig meghatározó hely lesz a szívünkben. 

23 az elengedések éve volt, bár jó pár hátizsákocska maradt 24-re is. Elengedni fontos, több éves barátságokat, elengedi olyanokat, akik már rég nincsenek velünk és igazából csak nagyon mélyen gyászoltam őket, elengedni egy olyan háziállatot, aki családtag volt és igazából nem megszűnni szeretni őt. Elengedni nagyon sok szorongást, gyűjteni újakat és elfogadni, hogy én már csak ilyen vagyok. :) Ezen kicsit nevetni is. 

23 az ajándékok éve is volt, mert őszinte barátságok is köttettek, fantasztikus könyveket olvastam, amelyek új, különleges világokba repítettek el. Csodás kirándulásokon vettem részt, ahol jó volt kicsit elcsendesedni, magamba szállni, sokáig bandukolni, új országban olvasni, messzire kerülni a problémáktól, kicsit másképp látni őket. 

Ha még nem nem érzed magad elmondhatatlanul motiváltnak, energikusnak, nincs még meg az új évre a víziód, tudd, Kedves Olvasó, hogy nem késtél el semmivel.