Beszélgetés Poór Andrissal

 A zene a legabsztraktabb művészet, nincs más jelentése vagy célja, csak az, hogy önmaga legyen. Douglas Adams

Amikor megkerestem Andrist a kérésemmel, miszerint válaszolna-e nekem néhány kérdésre, nem hittem volna, hogy ez tényleg megvalósul. De amilyen lazán, közvetlenül belement, annyira érződik ez a fajta emberi természetesség a válaszain is. Nekem mindig izgalmas a függöny, vagy ha úgy tetszik a hangszer és az énekhang mögé nézni és ezúton is hálás vagyok, hogy kicsit megmutattad nekünk a világod. 

I. Milyen gyerek voltál, milyen volt a "kicsi Andris"?   

Zárkózott és álmodozó. A zárkózottságot általában önbizalomhiány okozza. Abból sikerült magamra szednem egy keveset az utóbbi években. De az álmodozás ma is igaz. Mindig kellenek új tervek és új célok. Ez hajt előre, ezért éri meg felkelni reggel. És néha délben. 

II. Mit gondolsz a külsőségekről, a szépségről? Mennyire játszik szerepet a világunkban és a te személyes életedben?

Képmutatás lenne azt mondani, hogy nem számít. Ez az első amit észreveszünk valakin, az első ami megfog benne. De önmagában kevés. Rengeteget számít a kisugárzás és nálam szempont az öltözködés is. Nem annyira a divat, inkább a stílus. 

Nemtől függetlenül észreveszem és szépnek tartom azt, ha valaki kihozza magából a maximumot, akkor is ha alapvetően nem született szépnek. 

III. Könnyen ki tudod fejezni az érzelmeid? Mit gondolsz, nehezebb ezt férfiként megtenni? Ha igen, akkor ebben milyen jelentősége van a társadalomnak?  

Sokan gyengeségként értelmezik az érzelmek kifejezést. Főleg a férfiaknál. De ez inkább a materiális világra jellemző, pl az üzleti életben. Jogosan amúgy. Ott nincs helye érzelemnek. A magánéletben viszont fontos, hogy ismered magad és képes legyél megnyílni azoknak akikre ez tartozik. Fel kell ismerni a helyzeteket és tudni, hogy mikor melyik énedet veheted elő. 

IV. Miért pont a zene? Mi az, amit ez ad számodra? 

Van egy leírhatatlan és megmagyarázhatatlan alkatrész a zenében, ami érdekel és ami megmozgat. Ezt az általam ismert legtöbb stílusban megtaláltam már. Az emo-ban a legtöbbet, hip-hopban, raggeeben, funkyban a legkevesebbet. 

 

V. Van példaképed?  

 

Volt. A keresztapám. Ma már nincs példaképem. Fitt, energikus, vidám, megbízható, pontos, vicces, soha nem unalmas - és soha nem unatkozó ember .Sok minden amit még meg kell tanulnom, de nem bánom, hogy jelenleg nem ilyen vagyok. 

  

VI. Mit érezne a kis Andris, ha ránézne a mostani önmagára?

                 Tetszene neki és elégedett lenne, de a kisandris nem tudott semmit                  az életeől. 25 fölött megváltozik a világ és az ember is.  

VII. Mit gondolsz az, hogy a világ nem elfogadó a mássággal                              szemben, annak mi az oka? Mit tehetünk ez ellen? 

Mert az emberek prűdek és álszentek. Félnek mindentől, amiben egy kis kockázat is van. Ez a világ a középszerűségről szól. Annyit tehetünk ellene, hogy olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik - velünk együtt - másképp gondolkodnak. Akiktől tanulhatunk és akikre felnézhetünk. A közvetlen környezetünk legyen ilyen. Csak ők számítanak. A tömeg nem.

VIII. Milyen értékek szerint éled az életed?

 Az ember folyamatosan valtozik és jó esetben fejlődik is. Minden életszakaszban vagy különböző élethelyzetekben más és más értékek lesznek fontosak. A lista kb végtelen. Egy dolgot nem tudok elviselni. Azt ha valaki unalmas. 

IX. Mit üzensz egy mai tini srácnak?

Hogy készüljön fel, mert iszonyúan nehéz boldogulni az életben. Keressen egy kapaszkodót, valmit, amit igazán szeret és tartson ki mellette. Hozza ki belőle és magából is a legtöbbet.