Még csak itt tart az életed?

 Az formál és az alakít bennünket, amit szeretünk. Johann Wolfgang von Goethe 

Nos, most éppen egy olyan idézetet biggyesztettem ide, amiről valamiért az esetek többségében azt gondolnám, hogy semmitmondó, most mégis, a maga kis egyszerűségével szíven ütött. Elképzeltem magam és azokat a dolgokat, amiket szeretek, amelyekhez ösztönösen, személyemből adódóan kötődöm. Erre talán a legjobb példa a zene, egyszerűen kapcsolódik a lelkünk a dallamokkal sajátos, misztikus módon. Nem azért hallgatok alternatív zenét, hogy olyan ember legyek, aki ezt hallgatja, hanem egyszerűen ezzé váltam az évek során és emiatt tudom szeretni ezt a műfajt is. Épp ennyire egyéni és sajátos az is, hogy ki, hol tart az életében. Nincs egy zseniális recept az emberiség boldogságára, sőt az egyéni boldogságra sem, csak a keresés, a törekvés és a megélés van. 

Amikor még sokkal fiatalabb voltam, egyáltalán nem így láttam a közel 23 éves önmagam. Az a nő már anyuka volt és mindent tudott az életről. Neki minden játszi könnyedségű volt a szerelem is, a munka is, önmaga is. Ahogy nőttem, úgy öltöttem magamra a rétegeket és úgy kezdtem egyre mélyebben megismerni önmagam is. Tisztult a kép, de színesebbé vált és én ezt nem bánom. Az akkori énem nem volt még ennyire sem bátor, mert nem tudta, milyen nehéz dolgokat is elbír úgy a szíve, hogy az szép sebhelyeket hagy, nem pedig keserűséget. Nem tudtam, hogy milyen erős és megismételhetetlen a női test és lélek és nem tudtam, hogy a könnyek milyen jó csatornát képeznek a legbelsőbb önmagamhoz. 

Én nem akarok örök érvényű igazságot szolgáltatni, csak elmondani Neked, kedves olvasó, hogy most épp pont azt éled meg, ami Téged szolgál és most pont arra mozdulsz el, amerre csak akarsz, akkor is, ha kis léptékben. Minden teljesen jogos és teljesen rendben van. Rendben van, ha nem tudod, mikor és hogyan lesz saját házad, rendben van, ha nem tudod megtalálod-e azt az embert, akiben megbízhatsz majd egy életen át, és az is rendben van, ha még gyűjtöd a bizalmat önmagad és a többiek felé. Nem attól leszel boldog, ha egy jól berendezett kis életet élhetsz. Az viszont szabadságot fog adni és önszeretetet, ha megadod a teret és az időt magadnak a felfedezésre. Nem kell bántanod és sürgetned a benned élő kisgyereket azzal, hogy tudja, mire vágyik. 

Ez nem azt jelenti, hogy el vagy veszve. Az az, de el vagy, de hidd el, a maga módján mindenki elveszett egy kicsit ebben a világban. Én szeretek álmodozni, szeretek dolgozni az életemen, szeretek célokban hinni és próbálkozni hinni önmagamban. Rájöttem, hogy a kedvenc szavam a "próbálkozás" mert minden ilyen tettben jelen van valamiféle szeret és nem helyez ránk semmiféle elviselhetetlen terhet.