Miss Marionett és a mindennapi szerelem

Miss Marionett 25 éves volt, amikor találkozott a Férfivel. Pont abban az évben találkozott vele, amikor megkapta azokat a bizonyos kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy miért nincs még neki egy tisztességes udvarlója, aki aztán tisztességesen elveszi őt feleségül, és mint a normális emberek gyerekeket nevelnek szépen, csendben. Az emberek minden bizonnyal nem tudhatták, hogy Miss Marionett ezen kérdéseket így fordította le magában: "Miért nem kellesz senkinek?" 

Amikor találkozott a férfivel senki sem kérdezte meg tőle, hogy boldog-e? Hogy mi köti ennyire össze őket? Mindenki csak arról faggatta, hogy mikor lesz már esküvő? S természetesen minden jóindulattal, de figyelmeztették arra, hogy van  az a bizonyos óra a nőknél, ami nála is egyre vészjóslóbban ketyeg. Tudta, hogy nincs rossz szándék ezekben a kérdésekben, ugyanakkor azt is tudta, hogy ezek önmagukban rossz kérdések. Ha rossz napja volt, arról álmodozott, hogy az embereket idiótának nevezi és az arcukba ordítja, hogy: "idióóta kérdés." Természetesen Miss Marionett egy jól nevelt lány volt, így nem ordított semmit, hanem haza  battyogott a gombóccal és a szégyen égető ízével a torkában. 

Három éve ismerte a Férfi, amikor egy hajnalon mindent betöltött a vaníliás babapiskóta illat és ők megbeszélték, hogy nem szeretnének többé külön ébredni. Utána egy teljes hétig dobozokról szólt az élet. Miss Marionett dobozokba csomagolta a ruháit, a parfümöket, a könyveket, a lelkét, tele vibráló érzésekkel. Mikor már semmi sem volt az ő kicsinyke lakásában, hátranézett, rájött, hogy szeretett itt lakni, főleg azóta, amióta a férfivel kortyolja a reggeli kávét, nézve az ablakon beszűrődő játékos fényeket. 

Megérkezni az új lakásba, a Férfi lakásába, igazán furcsa volt, de azt érezte, szinte bárhova költözhetne, ő csak a Férfit látná. Pakolásztak, új kávéscsészéket kaptak ajándékba, mivel ez mégis csak egy fontos életesemény, az anyukája villákat, kanalakat adott, a Férfi anyja só és bors tartókat, fazekakat. Eddig is takarítottak már együtt, de ez most más volt. Még egyikük sem élt együtt senkivel, még most fogják együtt megtanulni, milyen a mindennapi szerelem. 

Ahogy teltek a napok minden egyre újabbnak bizonyult, Miss Marionett nem tudta, hogy a férfi szeret sokáig egyedül fürdeni, a Férfi pedig nem tudta, hogy Miss Marionett villannyal alszik el. Miss Marionett rájött, hogy ő nagyon szereti ezt a férfi, még annál is jobban, mint amennyire eddig azt sejtette. Érezte a Férfi szeretetét is, de nem tudta, hogy ugyan azt érzi-e ő is, mint amit a Férfi okoz benne, amikor belép a szobába. Azt Miss Marionett tudta, hogy amikor a Férfi belép a szobába, akkor mindent elborít a fény és a melegség, akkor képtelenség másra összpontosítani, s az öröm, hogy ez a Férfi hozzá tartozik hatalmas örömmel töltötte el. S valahol félelemmel is, mert mi lesz vele a Férfi nélkül? Hogy tudja majd megőrizni önmagát, ha valaki ennyire a részévé vált? Hogy lesz ezen túl, ha egyszer vége lesz? Miért lenne vége? Badarság, ami ilyen szép, az örök, gondolta és megölelte a Férfit.