Miss Martionett szerelmes lesz

Tudjátok, vannak azok a kifejezetten szemrevaló nőszemélyek, akik mögött szögre akadnak a férfitekintetek. Nos, Miss Marionett nem ilyen volt, ő egy teljesen átlagos barna hajú, barna szemű, kedves, ámbár némelyest durva arcvonásai voltak. Ha igazán finoman akarnánk fogalmazni, és úgy, hogy Miss Marionett maga is kedvét lelje a szavainkban, azt mondanánk: karakteres. De ezt a kis elbeszélést nem fogja megtekinteni, hiszen Miss Marionett nem létezik, vagy éppen hogy létezik minden nőben, Benned kedves olvasó és Bennem is.

Miss Marionett küzdött a képpel, amit magáról vélt látni, az átlagos nő képével. Minden romantikus vígjáték, minden szerelmes regény a könnyed, káprázatosan szép hősnőről szól, vagy A Ronda lányról, aki szép lesz, ha már nincs rajta a fogszabályzó és a szemüveg. A nő legyen ronda, vagy legyen szép, de ne legyen átlagos, mire jó, ha átlagos? Feledhető. 

Ekkor Ő még csak nem is sejtette, hogy egyetlen nő sem lehet annyira átlagos, hogy a Férfi számára feledhető legyen. Miss Marionett még nem sejtette, hogy lesz egy férfi az életében, akiről számtalan jelentéktelen információt megjegyez majd, mint például azt, hogy mindig felemás zokniban alszik, és ezek a jelentéktelen dolgok irracionális módon melengetik majd meg a szívét. 

Egy napon azonban végérvényesen bekövetkezett és ő tudta szeretni, úgy ahogyan A kisherceget szereti az ember, amikor felnő és rájön, hogy mennyivel több van ebben a kis történetben. Szerette úgy, mint a kislány az apját, mikor még nem látja annak minden hibáját. Szerette úgy, hogy engedte, őt is szeressék. Szerette úgy, hogy egyre csak nem akart átlagos lenni, azt akarta, hogy a férfi olyannak lássa, amilyennek még soha egyetlen nőt sem látott. 

A legelején minden teljesen megszokott módon zajlott, a férfi várta őt a feljárón, a kocsiban, ő izgatott volt és merész bőrszoknyába ment a vacsorákra. Aztán azon kapta magát, hogy minden olyan természetessé válik, hogy az már meghökkentő. A világ legszebb zenéi, a remekművek, filmalkotások attól lesznek szépek, hogy a Férfi megmutatta neki. A férfi megmutatta a kislánynak. Nem a kor tette kislánnyá, hanem a szerepmegosztás. Minden dallamba, minden szép filmtekercske megbújtak az ők lopott perceik. Lopták a kopott mindennapoktól, lopták az elmúlástól. Ültek abban a rozsdás furgonban és éltek. Úgy igazán. Csukott szemmel zenét hallgattak. A férfi arra gondolt, hogy jó ezzel a nővel itt lenni, ebben a pillanatban és nézni az arcán a felé áramló csodálatot. A nő pedig látta a jövőt, elképzelte, hogy a vaníliás piskóta illat ott marad örökre a reggeli ébredéseibe, a férfi hozza el, bársonybőrével.