Miss Mationett férjhez akar menni

 Már korábban is említettem, hogy Miss Marionett átlagosnak látta magát, egyetlen egy dolog nem látott annak, ezek pedig a félelmei és a szorongásai voltak. Ezeket átlagon felülnek gondolta s ezzel együtt jóvá írt miattuk magának egy jó adag szégyent. 

Mióta az eszét tudta, mindig is szabadelvű volt és igyekezett nem nyomást helyezni másokra, volt azonban egyetlen nőszemély, akire annyira neheztelt, akit annyira nem tudott szeretni, hogy mindig nyomasztotta nehezebbnél nehezebb érzésekkel és elvárásokkal. Ez a nő pedig ő maga volt. Ha valaki aggódott a társadalmi nyomás miatt, akkor előszeretettel nyugtatta, hogy van még ideje megélni az élet nagy eseményei, ha azonban róla volt szó, önmagát nem kímélte, éppen ezért tagadta, hogy valaha akarna is bármit, amit a társadalom elvár. Miss Marionett azért mondogatta, hogy ő soha nem akar férjhez menni, hogy saját magával is elhitesse, hogy lerázza magáról a világ felől áramló elvárás cunamit. S hogy ne legyen egy átlagos nő. átlagos álmokkal. 

Miss Marionett szeretett irányítani, csak épp azt nem tudta, hogy az élet szabados törvényei mit sem törődnek azzal, hogy ő mit szeret, s mit nem. Jött a Férfi és minden megváltozott, Miss Marionett már egyre sűrűbben gondolt rá, hogy fehér ruhát öltsön magára. De érdekes mód, ő nem menyasszony akart lenni, hanem a férfi Felesége. Volt ebben a feleség státuszban valami örökké tartó a számára, és ha teljesen őszinte akart lenni magával, akkor nem tudta elképzelni, hogy ezt a férfi kivonja a mindennapjaiból, az otthonából, nem tudta elképzelni, hogyan vonhatná ki saját magából. Éppen azért, mert a férfi már a részévé vált, azzá a részévé, amit a legjobban szeretett. 

Rá kellett jönnie, hogy sokat tévedett magával kapcsolatban, ugyanis megtudta, hogy függő típus. Ráfüggőt a férfi vanília illatára, ráfüggött arra, hogy mindig kineveti őt, de nem amolyan gonosz módon, inkább cinkos nevetés volt ez. Ráfüggött arra, hogy ő már tartozik valakihez, olyannyira, hogy ha nem jön haza munka után, valakinek írni akar, hogy ne aggódjon érte. S bár nem megy haza munka után, mégis a férfire gondol. 

Nem vizsgálja, hogy érzései mennyire egészségesek, nem gondol arra, milyen gyerekkori trauma vezetett ehhez az állapothoz, hogy a férfi mennyire hasonlít az ő apjára, és hogy ő mennyire hasonlít a saját anyjára. Miss Marionett elkezdett átlagos dolgok után vágyódni, egy cseppet sem átlagos férfival és ezért ezt elnézte magának.