Valentin napon Önmagad is szeretheted
Tény, hogy néha nehéz egy szingli nő cipőjében járni. Ezért is van néha szükségünk különleges cipőkre, hogy egy kicsit megkönnyítsük a lépteinket.
Talán ez az idézet a legbohémabb az eddigi írásaimat tekintve, de ha egy mondat megszólít, nincs mit tenni, engedni kell neki. Azért is fogott meg, mert van benne valamiféle rejtett kedvesség és lányság, amit én meg is akarok teremteni az írásaimban. Valóságalapját is bőséggel látom, ugyanis nem könnyű megélni az életet társ nélkül, akkor sem, ha rövid ideig és akkor sem, ha éppen így szerethető az életünk. Az életstílus élvezhető és elégséges lehet, de könnyűsége mindenképp vitatható, bármilyen útról is beszéljünk. Kell, hogy Te nőként tudj olyan "cipőben" járni, kelni az életben, ami könnyedebbé teszi számodra a megéléseket. Minden életszakasz nagyon bölcs tanító, de vigyázni a lelkünkre nem fog, az csakis a mi feladatunk és felelősségünk.
Rögtön hozzátenném, hogy ez nem egy Valentin nap ellenes cikk lesz, már csak azért sem, mert én magam rajongok az ünnepekért és igyekszem az életben minden olyan lehetőséget megragadni, ami okod adhat az különös örömre és arra, hogy valaminek nagyobb jelentőséget tulajdonítsak. Valljuk ugyanis be, hogy a mindennapok alaposan átmossák a lelkünk megszokottsággal. Sokszor hallom, hogy álszent ünnep a Valentin nap, mert nem csak egyetlen egy napon kell virágot venni, finomat főzni, kifejezni így vagy úgy az érzéseink. Ez meg is állja a helyét, épp csak az összefüggést nem találom. Attól, hogy ez egy ünnep, egy olyan pillanat, amire különös figyelmet fordítunk, nem jelenti azt, hogy máskor nem tehetnénk ezt meg, és ne lenne éppen ekkora öröm. Azonban én úgy látom, hogy ha rövid ideig is, de az életünk során el- elengedjük egymás kezét és kicsit elfelejtünk jól szeretni. Minden emlékezetes nap egy jó emlékeztető arra, hogy tartozol valahová, és ahogyan a fizikai otthonod gondozod, a másikkal való kapcsolatod, a "lelki otthonod" is igényli a szépítgetést, legyen az egy random szerda reggelen, vagy február 14-én.
De mi van akkor, ha Te egyedül vagy, egy random szerda reggelen és február 14-én is. Épp úgy rosszul eshet néha, hogy nincs társad mind a két esetben. Nem kell szégyent érezned miatta, ha rosszul esik másokat ilyenkor boldognak látni, mert az érzéseid mind valódiak és megengedhetők. Nem leszel sem gyerekes, sem telhetetlen, sem egészségtelen ezektől a rossz és nehéz érzésektől. Egy a fontos, hogy van egy belső erő benned, amelyet éltetni tudsz minden egyes napon, amikor nehéz egyedül, amikor nem komfortos a szabadság. Ott él benned egy erő, aki képes a gyengédségre, a gondoskodásra, a szeretetre. Ennek az is a bizonyítéka, hogy vágysz rá, hogy valakinek átadd. Át is adhatod valakinek, akinek erre éppen nagy szüksége van, és az te magad vagy. Nincs okod hagyni, megrekedni a szívedben ezt a sok szeretetet. Lásd magad, érezd magad, hogy tudd, mitől éreznéd ezen a napon is szerethetőnek önmagad. Nem kell ahhoz mással lenned, hogy megéld azt, hogy tartozol valakihez, fontos vagy, hiszen önmagad számára mindenképp az vagy már, ha felismered, ha nem.
Kedves Olvasó, a leggonoszabb dolog, amit magaddal tehetsz, hogy a saját érzéseidnek nem tulajdonítasz megfelelő jelentőséget és nem fogadod el azokat. Nem azt érezned soha, hogy sok vagy valaki számára, mert ennél kevesebb csak akkor lehetsz, ha önmegtagadásban élsz, ami voltaképpen élhetetlen. Bármilyen nemű emberi kapcsolat azért van, hogy a javatokat és a boldogságotokat szolgálja, ha ez nincs jelen, ha a vágyaid nem tudod megélni, akkor tudd, hogy benned van az erő arra, hogy Valentin napon is sokkal jobban tudd szeretni magad, mint egy kedves, de nem neked szánt Idegen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése