Beszélgessünk a szorongásról

 Az ember mindig az ismerőset keresi, az ismerősbe vágyik vissza, az adja neki a komfortot. A komfortos, az ismerős nem biztos, hogy jó neki, de akkor is azt keresi. Amikor ilyen gyorsan változik a világ, akkor az embert megijeszti az, hogy elveszíti az ismerős dolgokat, és ez az ijedtség, félelem, szorongás nagyon sok negatív érzelmet szül, és nem felejtetlenül segíti az egymás megértése felé való törekvést. 

D. Tóth Kriszta

Sokat gondolkodtam rajta, hogy én, aki szinte mindig keresek magamnak (nem tudatosan) valamit, amin szoronghatok, írhatok-e a szorongásról? Beszélhetek-e valamiről úgy, hogy pontosan tudom, hogy még én sem csinálom a legjobban. De közben arra gondoltam, hogy amikor elkezdtem ezt a blogot, nem az volt a célom, hogy örökérvényű igazságokat közöljek, hanem az, hogy minél több olyan problémáról beszéljek, amit én magam is megéltem, vagy épp részese vagyok, és ezért mások érezzék, hogy nem maradnak egyedül egy problémával. 

Sokszor irigykedtem rá, hogy vannak olyan könnyed természetű emberek, akik egyszerűen, logikus érvekbe kapaszkodva megnyugvást találnak s megállítják a szorongás cunamit.  De az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy ez nem feltétlenül csak alkati kérdés, hanem mint sok más a gyerekkorból gyökerezhet. Nincs rá képlet és egyértelmű ok-okozat, minthogy azért szorong valaki, mert gyerekként elhagyták, vagy verték, de talán az közös, hogy aki szorongó típus az gyerekként intenzíven megtapasztalja a félelem érzését. Ez lesz a legismerősebb érzés a világában, ez lesz az, ahová egy probléma esetén "haza jár". Míg annak, aki mellett támogató felnőtt jelenlét volt, megtudja magát nyugtatni, mert ez lesz a természetes reakció.  

Persze merek hinni abban, hogy bármi is történt gyerekként velünk, azt felnőttként meg lehet gyógyítani önmagunkban. Nem gondolom, hogy annak, aki nem szorong ne lenne egyéb nehéz terhe, amelyen dolgoznia kellene. Nehéz kilátni a saját szorongásaink mögül, de talán az nagyon sokat tud segíteni, ha rálátunk mások nehéz helyzetére is. Nem azért mert egymásnak rosszat kívánunk, hanem azért, mert szükségünk van arra, hogy közösségben éljünk, mert szükségünk van arra, hogy ne érezzük magányosnak magunk ezekben a helyzetekben, egészen egyszerűen, együtt minden jobb, vagy éppen elviselhetőbb. 

Mindenki másban találja meg a megnyugvását, de nekem rengeteget segít, hogy vannak körülöttem olyan csodálatos emberek, akik meghallgatnak és tudom, hogy bármi történhet, ők stabilan mellettem állnak.  Én hajlamos vagyok teljesen lesokkolni a stressztől és meggátol abban, hogy lekössem magam, kikapcsoljak valamivel, de azt próbálom gyakorolni, hogy egyszerűen elkezdek aktívan tevékenykedni, lefoglalni úgymond "erőszakosan" magam, nem hagyva teret a szorongás bénító hatásának. A mozgás is olyan, ami segít túllendülni a zajok gondolatokon, egyrészt a test is felszabadul, az idegrendszer is kissé megnyugszik. Nekem az is tud segíteni, ha próbálok szembenézni azzal, ha valamitől félek, beszélek róla mással és próbálok logikus nevezőre jutni, és így megnyugtatni magam, erre azért jó egy barát, vagy megbízható külső személy, mert a saját elképzeléseinket gyakran eltorzítják a félelmek és egyáltalán nem látjuk tisztán a körülményeket. A másik rettentő hasznos dolog, ha kiírjuk magunkból azt, amitől félünk. A másik gyakori oka a szorongásnak, hogy mit fognak mások hozzá szólni? De ha mérlegeljük magunkban azt, hogy ha az az ember valójával empatikus és tiszteletre méltó, akkor valóban rosszul fog reagálni? Ha a másik személy valóban elismerésre méltó és számít a véleménye, akkor valóban elítél bennünket? 

A szorongás kemény dió, de képesek vagyunk győzedelmeskedni felette és megtanulni úgy beépíteni az életünkbe, mert kipakolni sajnos nem tudjuk, de idővel és sok munkával ez csakis könnyebb lesz.