Beszélgetés Pánczél Dórival~ az egyedülálló anyák élete

 1. Milyen kislány voltál, miről álmodoztál?

Mi ketten vagyunk testvérek, nekem egy nővérem van és én vagyok a második gyerek. Emlékszem, pici korom óta megjegyezték, hogy szégyellős és visszahúzódó vagyok, sőt úgy érzem, hogy ezek címkék, amelyeket rám aggattak. Nekem emiatt nem volt egyébként egyszerű, akárcsak megszólalni sem, annak ellenére, hogy nem arról beszélek, hogy ki lettem volna társadalmilag rekesztve. Soha nem volt jellemző rám, hogy nagyobb társaságok része legyek, bár úgymond a "menő lányok" táborát erősítettem egy időben. Emellett makacs és önfejű voltam, anyukám mindig vissza is utal rá, hogy a lányom ezekben rám hasonlít. Édesanyám arról is mesélt, hogy gyakran szerettem egyedül játszani, anya szoknyája mögé bújtam. A lányom esetében próbálok azon dolgozni, hogy az ő esetében ez ne így alakuljon, merje elmondani, ha valami éppen nem jó számára, magamban is korrigálom ezt felnőttként. Arra válaszolva, hogy mi akartam lenni: színésznő, modell, aztán később  lakberendező. Igazából számtalan dologra vágytam, de leginkább családra, és arra, hogy anyuka lehessek. 

2. Mit gondolsz a női barátságokról, hiszel az egymást felemelő női energiákban? 

Érzek némi irigységek a nők között, én is tapasztaltam már, hogy azért, mert vékony vagyok, vagy szép, megjelent az irigység a kapcsolódásaimban. Nekem gyerekként is két legjobb barátnőm volt, és ők megvannak, viszont vannak időszakok az mindennapi teendők miatt, amikor nem tudunk beszélni akár fél évig. Itt, az online térben vannak emberek, akikkel beszélgetek, de az nem számítható barátságnak, mert kell a találkozás ahhoz. Nehezebb is nekem idegenek felé nyitni egyébként. Az egymást felemelő női energiákban pedig igen, hiszek, ezt próbálom az oldalamon is képviselni, tanácsot adni, akár egy párkapcsolat esetében, hogy az emberek próbálják megmenteni, elmenni terápiára, ugyanakkor lépjenek ki a rossz kapcsolatokból. Hozzátenném, én nem vagyok tanácsadó, de azért a saját történetemen keresztül próbálok tanulságokat leszűrni, és ha ezzel segíteni tudok, az külön öröm nekem. 

3. Milyen női értékeket tartasz fontosnak és hogyan lehet ezeket beleszőni a nevelésbe?

Az én édesanyám mindig otthon volt, hét éves koromban indítottak vállalkozást. Viszont rengeteg időt töltött velünk. A nő megteremti az otthont: szeretet, gondoskodás, gyengédség, ezek által. A külsőségekben is megtalálom ezt, és ezt mutatom a lányomnak is: odafigyelek a hajamra, a bőrömre, az egészségemre. Ha a kislányom eléri azt a kort, akkor én megengedem majd neki, hogy ő is sminkeljen, nem fogok ezen megbotránkozni. De az egész nevelésben a legfontosabb a példamutatás, nem "nevelem", hanem olyan dolgokat csinálok, amiket szeretnék, hogy átvegyen. Ha épp úgy viselkedek, ami nem helyes, vagy nem tartom jónak, bocsánatot szoktam tőle kérni. Bár mondják, hogy mi, nők manapság férfiasabbak lettünk és valóban nehéz, mondjuk nekem, egyedülálló anyukának egy gyengéd női képet mutatni, mikor mindenben nekem kell helyt állon, akár az anyagiak terén is. 

4. Mit jelent számodra az énidő és mi tölt fel?

Mióta anyuka lettem, ebben nem vagyok olyan  jó. Nehezen tudtam már az elejétől kezdve elszakadni a kislányomtól. Amióta ő van az én életemben az énidő főleg a háromheti körmös-pillásra korlátozódik. Mindig jobban feltölt, ha valami hasznosat csinálok, mondjuk motivációs hanganyagok, naplóírás, célkitűzések, befelé figyelés. Természetesen ez nincs mindig így, van, hogy egy film és egy egészségtelen nasi jelenti a pihenést, viszont ez nem fér bele az életembe nagyobb mértékbe, pontosan azért, mert egészségesen akarok élni. Én egyébként imádok ruhát venni és ez néha most is előfordul, és akkor igazán jól érzem magam, az a pár óra a teljes feltöltődés és közben csinosnak is érzem magam,  de ilyen lehet egy jó kis arcápoló krém vásárlása/használata. 

5. Mik a legfontosabb szülői elveid?

A következetesség a legfontosabb, mert tudom rengeteget ártok, ha nem vagyok az. Valamint magamnak sem teszek jót, mivel én vagyok a legtöbbet vele, ezzel nem másoknak okozok bosszúságot, hanem magamnak, nem pl. anyukámnak vagy Mirus apukájának, akik néhány órát vannak vele egy héten. Azt is fontosnak tartom, hogy megdicsérjem, és kiemeljem azt, amiben jó. Nem húzom őt vissza, nem tetszik, amikor egy gyerekre azt mondják, hogy irigy, én inkább motiválom arra, hogy osztozkodjon, azt mondom neki pl, hogy  mások biztosan örülnének, ha megosztaná velük a játékát stb. Soha nem mondom, hogy buta, hanem azt mondom, hogy butaságot tett, ez nagyon más és minden ilyenre próbálok figyelni. 

6. Miért válik egyre nehezebbé a kapcsolatok kialakítása?

A barátsásoknál az a helyzet, az én esetemben, hogy kevés az időm, és amikor van, vágyom rá, hogy picit csendben legyek. Illetve az online tér, az nagyon káros lehet még. A szerelemben pedig az emberek úgy állnak hozzá, hogy rengeteg opciójuk van, úgy érzik, mindig lehet jobbat és szebbet találni. Online nem is szeretnék ismerkedni, mert sok férfinek mindegy, kivel is jön össze, csak legyen valaki és nem a személye a lényeg. Én hiszek abban, hogy van valaki, aki csak az enyém és én pedig csak az övé. 

7. Mi a napod legszebb pontja?

Nagyon ritka, hogy ne legyek Mirussal, így azok a dolgok főleg, amikor valaminek nagyon örül, az engem is boldoggá tesz, illetve ha egy nagyon nehéz szituáció jól végződik, rájön, hogy valamit nem jól csinált és bocsánatot kér. Illetve, amikor jövünk haza az oviból, akkor mindenről beszámol, tehát bízik bennem. Azt szeretném, hogy a jövőben is így legyen, és egészséges körülmények között persze, de mindent elmondhasson nekem. 

8. Amikor mélyen vagy mi segít igazán?

Én, mint mondtam is, nagyon szeretek egyedül lenni, és sokszor beszélgetek is a problémáimról a szeretteimmel, de sokkal jobb, ha egyedül lehetek, olvashatok, önfejlesztéssel foglalkozhatok. Illetve az is, ha sokat foglalkozom a külsőmmel, nekem az is sokat dob a hangulatomon. Amikor szétmentünk a kislányom apukájával, akkor nagyon negatív gondolataim voltak és sokat segítettek a motiváló hanganyagok. Nekem a szüleim is nagyon sokat segítettek, viszont rájöttem, hogy legtöbbet magunkon tudunk, én kellett kihúzzam magam a gödörből.