Kisajátítás és kontroll egy kapcsolatban

 "Kit, mit nem volnál

képes elengedni, azt

csupán használod."
                                      
                                    -Fodor Ákos -


   Kevés olyan alkotó van, aki annyira különleges számomra, mint Fodor Ákos, aki úgy tudja forgatni a szavakat, hogy a szíved bármilyen állapotban legyen verseiben kicsit megpihen.

  A napokban beszélgettem egy barátommal, akivel jót nevettünk egy régi közös történten, amiből kiderül, hogy én korábban mindent kontrollálni akartam a környezetemben, az életemben. Ha csak egy dolgot mondhatnék el, amit ebből tanultam, az az lenne, hogy a kontroll egyenes ágon vezet a félelemhez és távolt tart a valódi élettől. Amikor az ember mindent is irányítani akar, az egyben azt is jelenti, hogy minden olyanért is felelősséget érzünk és vállalunk, ami nem a sajátunk. Az életem egyik legnagyobb feladata talán, hogy elfogadjam, hogy a legtöbb dolog az irányításomon kívüli, és a megéléseimet szabotálja az a fajta igyekezet, hogy én mindent is kézben tartsak. Ez a fajta hozzáállás a legtöbb esetben valamiféle védekezés. Te, kedves Olvasó, ha gyerekként nem tapasztaltad meg a teljes biztonság érzését, akkor most talán ezzel próbálod védeni a lelked. De tudnod kell, hogy nem kell mindent irányítanod ahhoz magad körül, hogy biztonságban légy. Sokkal fontosabb, hogy a benned lévő érzéseket harmonizáld és akkor bármilyen külső hatás ellenére megélheted a nyugalmat. Valaki egyszer azt mondta, hogy teremtsek meg magamban egy kis faházat, egy kis otthont, és ha azt érzem, otthontalan vagyok a világban, akkor legyen menedék bennem ez a kis faház. Akkor kezdtem észre venni, hogy épül bennem a faház, amikor már mások is biztonságban érezték magukat a környezetemben és nyugalmat éltek meg. S talán ez egy olyan jellemvonás, amit nem lehet tudatosan irányítani, csak fokozatosan kiépíteni. S ez nem lehet egy megúszós munka, ez mindenképpen egy hosszú önismereti út, amiből nem lehet kispórolni az energiát. 

  Mindig is mondtam, hogy egy párkapcsolatban mutatkoznak meg leginkább a traumáink és a megoldatlan belső gátjaink. Néhány évvel korábban éreztem először azt, hogy számomra ez teher. Ismerős az érzés, amikor méregeted, hogy hol állsz a fontossági sorrendben, és hasonlítgatod magad a másik életében lévő dolgokhoz? Amikor mindenáron abszolút bizalmat akarsz építeni, amikor mindenképp tudni akarod, hogy hol tartasz majd 5 év múlva és elfelejted, hogy a jelen pillatában hogy is érzed magad? Nem vagy képes fókuszálni arra, hogy igazából épít-e téged az a kapcsolat, mert nem vagy benne jelen, hiszen te akkor már a jövőt szeretnéd kiszámíthatóvá tenni, pontosan azért, mert nem tudtad rábízni magad korábban a számodra fontos felnőttekre, ezért a magadba vetett bizalom sem alakult ki. Jó ezt érteni és nem hibáztatni önmagunk, de a munkát akkor sem spórolhatjuk meg. Érdemes foglalkozni ezzel, mert a legrosszabb ebben, hogy ez a fajta kényszeresség elnyomja a valódi vonásaink és bennünk reked rengeteg szabad, játékos női energia, amivel kétfelé, be és ki és ragyogni tudunk. 

  Igaz az, hogy az önismeret egyéni munka is, de az ember kapcsolatban sérül és abban is gyógyul. Érdemes olyan kapcsolódásokat választanunk, amikben jól és biztonságban érezzük magunk és tudunk a hiányosságainkon dolgozni. Sokszor egy egy emberi kapcsolat tükörként szolgál az életünkben. Amikor megtapasztalod, milyen az, amikor téged próbálnak kisajátítani, akkor érzed igazán majd  a késztetést, hogy te ilyet mással soha ne tegyél. Én azt is gondolom, hogy amíg a kontroll függőségünk nem vetkőzzük le, addig nem is tudunk hozzánk illő társat találni, mert akkor nem mi, hanem a traumáink választanak. Nekem a legerősebb motivációt a tükörként szolgáló kapcsolataim adták. Aztán éreztem a késztetést arra, hogy a fókusz a kontrollról a megélésre terelődjön. Számomra a mozgás volt a legerősebb mankó ebben, amikor rájöttem, hogy néha nem a szabályozás a legnagyobb hatalom, hanem az ösztönös megélés és cselekvés. Az első fontos tapasztalásokat a jóga, később a box adta, ahol a legminőségibb módon tudtam elengedni magam és bízni a testemben, az ítélőképességemben. Ezek számomra azért váltak annyira fontossá, mert a testem edzése csak másodlagos lett, a lélek kapta a legnagyobb tréninget. Emellett én hatalmas szószólója vagyok a terápiának, ahol a legmeghittebb keretek között tudsz dolgozni magadon. Néha a változás egy teljesen abszurd, egyszerű úton indul el, neked pedig csak az a dolgod, kedves Olvasó, hogy akarj jól lenni, akarj jobban élni, akard minden megéléssel egy picit jobban szeretni magad, és fogadd el, hogy a fejlődés hepehupás, de egyre inkább közelítesz a legvalódibb önmagad felé. 

 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések