Most akkor mi is az a hűség?
"A nemes szívek nem hűtlenek, mert az állhatatosság olyan erő, amely illik hozzájuk."
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mégis miféle idézet illene ehhez a témához, mi az, ami talán a legértékesebbet egy mondatba zárhatná? Azért éreztem úgy, hogy ez az idézet az, ami valamelyest visszaadja ennek a kifejezésnek a valódi értelmét, mert a hűség szóról nekem mindig az összeférhetetlenség jutott eszembe, talán még a kizárólagosság is. A hűség jelenléte alapvetően annyira erős, hogy kizár minden mást, ami nem fér vele össze. A hűség mellett a kitartás, a tisztelet, a valódi szeretet fér meg, az őszinte és mély kapcsolódás.
Gyakran emlegetjük azt, hogy ahány ház, annyi szokás, meg hogy ahány igazság annyi szeretet, de a legfontosabb kérdés talán az, hogy megtudom-e találni azt, akivel egy a ház és egy az igazság? Én azt gondolom, a hűség témakörében nem sok különbözőség fér meg két ember között, ugyanis a szív ebben a tekintetben nem ismer túl sok kompromisszumot. Amikor nyitott házasságokról olvasok, vagy hallok, mindig az az első gondolatom, hogy ők ezt vajon mindketten egyformán akarták? Vajon ennek a döntésnek a meghozásáért ki mennyit adott le önmagából, és vajon ellehet-e abban fogyni, ha mindig levágok magamból egy apró darabot a másik kedvéért? Vajon magunkra ismerünk-e még egy hosszú kapcsolat végén, ha túl sok mindent feladtunk magunkból?
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, bánja, hogy nem csalta meg azt, aki őt viszont igen, és emlékszem, már akkor nem értettem őt. A hűtlenség nem csak egy tett, a hűtlenség jellem kérdése is, a tetteim formálnak engem, az önképem, és a megcsalás éppúgy trauma nekem is, amit vagy elnyomok (idei-óráig) és addig hibát hibára halmozok, mintha egy homályos szemüvegen keresztül nézném a saját életem, vagy pedig csorbul az önképem. Csak hosszú terápiás folyamatokkal tudok majd újra olyan tisztán tekinteni önmagamra. A hűtlenség abból fakad, hogy nem szeretjük eléggé önmagunk, és az pedig azért lehet, mert valamikor nem szerettek elég jól minket. A hűtlenség mindig egyfajta önutálat, akkor is, ha az illető nincs ennek tudatában. Ha bántalmazó, mérgező, vagy nem egészséges egy kapcsolat, akkor az az ember, aki szereti magát, meghozza azt a döntést, még ha nehéz is, hogy továbbáll és nem zsebeli be a traumákat és a töréseket.
Hozzátenném, hogy nagyon kevés olyan egészséges ember van, aki soha nem követ el ilyen hibákat és mindig tudja, mikor kell tovább állni. Vannak olyanok is, akik azzal küzdenek, hogy olyan emberekhez kötődnek, akik nem képesek jelen helyzetükben a hűségre. Ezek traumakötések, amikor nem azért szeretünk valakit, mert az aki, hanem mert a viselkedése nagyon jól összeillik a gyerekkori traumáinkkal. Tegyük fel, gyerekként megéltük az elhagyatottság érzését, nem tapasztaltuk meg a feltétel nélküli szeretetet, ezért képesek vagyunk örökösen felmenteni valakit a tettei alól, aki éppúgy egy sérült ember.
A hűség egy sokat tárgyalható téma, és ez az internet, a közösségi oldalak megjelenésével még árnyaltabbá vált. Egy like, valakinek a figyelgetése megcsalásnak számít-e? Vajon, ha figyelgetünk másokat, minden rendben van a kapcsolatunkban? Persze teljesen más, amikor valakit a tartalmai miatt figyelünk, és más, amikor a személye vonz az oldalára. Vajon elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy teljesen őszinték legyünk önmagunkkal a kapcsolatunkról és önmagunkról?
a kép forrása: pinterest
Megjegyzések
Megjegyzés küldése