Fiúk, akiket túlságosan szeretünk
Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk.
Hosszú idő után újra nagyon megszólított egy idézet és egy téma. Alapvetően én úgy gondolom, hogy a félelem, mint olyan túlságosan beszivárog az életünkbe. Az enyémbe biztosan igen. De egyik legnagyobb félelmünk a meghitt, szabad, áradó szeretet, és van a szeretetnek egy káros, önmérgező formája, na ez az, amikor túlságosan szeretünk valaki olyat, aki nem látja bennünk az értéket. S ez az egész túlszeretés az önmagunk utálatából ered. Azért nem tudom elfogadni, hogy valaki azt mondja nekem, hogy nem kellek, mert magamnak sem kellett igazán és akkor talajvesztett vagyok mások elfogadása nélkül.
Biztos mindannyiunk életében volt olyan személy, vagy akár több is, aki csak úgy bekattant és nem tudtuk elfogadni, hogy neki sajttorta kell, mi meg vacak csokitorták vagyunk, pedig Kedves Olvasó, ha jól belegondolsz, a csokitorta is isteni finom tud lenni egy olyan ember számára, aki szereti azt, akinek arra van szüksége.
Amikor egy nő túlságosan szeret egy férfit, olyannyira, hogy lesi minden szavát és ahhoz igazítja a személyiségét, akkor általában az a férfi nem valós, csak egy kitalált idea. A legtöbb ilyen férfi nincs tisztában önmagával, nincs valódi önismerete, mert ha volna, akkor nyíltan, ámbár kedvesen le tudná kommunikálni a nő felé, hogy ő nem szereti a csokitortát, de ettől még a süti éppoly nagyszerű. Általában, amikor valakit túlságosan szeret egy nő, akkor a saját életét is ehhez a szeretethez igazítja, hacsak kap egy kis morzsát rögtön ráharap, a másik félnek meg hogy is ne jönne jól egy lelki szemetesláda? Ilyenkor a nő elveszíti a valódi ragyogását, hiszen akár egy hajótörött próbálja túlélni a hullámok sodráságát. De mégis miért akad be ennyire egy férfi, ha nem kapunk viszont szinte semmit? Mert ezt szokta meg az idegrendszerünk, mert gyerekként esetleg olyan apa mellett nőttünk fel, aki nem mutatta ki az érzéseit, aki önmagán kívül senki más igényeire nem figyelt oda. Mi a megoldás? Megoldókulcs nincs, de vannak olyan egészséges szokások, amelyek segítségével te előtérbe kerülhetsz a saját magad szemébe. S talán pontosan ez a lényeg, hogy a fontossági sorrend változzon, legyen előbb az én és utána a te. És nem, mielőtt felháborodnál, ez nem önzőség. Üres edényből nehéz tartalmasat meríteni. Kezd el ismerkedni saját magaddal, figyeld meg a tested, milyen ételek tesznek neki jót, mit az, ami segít, hogy egészségesnek érezd a tested? Milyen mozgásforma az, amit rendszeresíteni tudsz az életedben? Hogyan tudnád megszeretni az önfejlesztő könyveket? Milyen a kapcsolatod a szüleiddel, ismered-e eléggé a családod történetét? Voltál-e már randi napon magaddal, ahol azt csináltál amit csak szerettél volna? Ismered-e a vallási nézeteid? Ismered magad? Vettél már a hónapban magadnak virágot? S ehhez hasonló fontos kérdések. Tedd fel őket magadnak és válaszolj őszintén, mert nem őt kell nem szeretned, hanem magad kell nagyon megszeretni és akkor minden egyensúlyba kerül, és már nem fér bele, hogy olyan férfi szeretetmorzsáit csipegesd, aki nem szeret téged épp annyira, mint te Önmagad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése